Hetilap kereső

168 Óra Online írása

Fideszes vezetők ellentmondó nyilatkozatokat tesznek Sólyom Lászlóról. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke azt mondta, ha úgy tennék fel neki a kérdést, hogy szerinte két-három év múlva is Sólyom László lesz-e a köztársasági elnök, akkor azt válaszolja: nem ő lesz. „Ha hallanak ilyen nyilatkozatokat, amelyek a köztársasági elnök jövőjére vonatkoznak, hagyják figyelmen kívül” – tanácsolta Orbán Viktor az újságíróknak.

davidoff90: Nem hiszem, hogy Pokorni elszólta magát. A Fidesz médiatagozata felépítette a stratégiát, és felkészítette a nyilatkozót. Miért lenne Orbán kínos helyzetben? Ki előtt? Ha a köztársasági elnök egy kicsit is ismeri, tisztában lehet azzal, hogy következetes, a saját értékeihez ragaszkodó ember Orbán mellett nem rúghat labdába. Alkalmazkodó, hajlongó, szürke elnök kell. És Sólyom elnök úr – minden hibája ellenére – nem olyan.

klopédia: Én csak egy alkalmasabb jelöltet tudok erre a posztra. De akkor ki lesz a miniszterelnök?



Honlegány13: Egy-két év alatt meg fogják teremteni a jogi kereteket, hogy Orbán simán átnyergelhessen a köztársasági elnöki pozícióra. Hogy ki lesz Sólyom utódja? Olyan embert fognak keresni átmenetileg, aki a megfelelő pillanatban nyafogás, önérzeteskedés nélkül szépen kiköltözik a Sándor-palotából, de addig sem akadékoskodik holmi aláírás-megtagadással. Ez bizalmi kérdés.

Kérdőjel: Amit a tisztség köré sikerült Göncz Árpádnak felépítenie, azt mára sikerült tökéletesen lerombolni. Mindegy, ki lesz az államfő.

Csikar: Göncz Árpád olyan volt, amilyennek lennie kellett. Funkcióját tökéletesen ellátó, köztiszteletben álló, nagy népszerűséget szerző, igazi humanista ember. Maradandónak, példaadónak fog mutatkozni, hogy a 20. század végén végre ismét betölthetett magas tisztséget is egy makulátlan, feddhetetlen személyiség.

Andró: Nálam Göncz Árpád a feltétlen pártosság (SZDSZ) köztársasági elnökeként szerepelt kezdettől fogva, és idegen volt (valamint túl nehéz) az irodalmi alkatának ez a szerep. A „bácsizása” meg kifejezetten antipatikus volt számomra. Utódai közül Sólyom László az, aki nem párthoz kötődik; egy világnézethez, jogalkotói és jogalkalmazói szakmai minimumhoz ragaszkodik döntéseiben, amelyeket igen sokan támadtak (főként pártos, de szakmai okokból is), mégis a döntései többsége helyénvaló volt.

straca: Göncz megpróbálta elhitetni velünk, hogy pártfüggetlen, és ez többé-kevésbé sikerült is neki. Ezzel szemben az utódjairól ezt nem lehet elmondani. Sólyom László kísértetiesen emlékeztet egy elszabadult hajóágyúra. Aligha lehetne állítani, hogy pártoktól független.

adyda: Nem is várhatjuk el köztársasági elnökünktől, hogy pártoktól független legyen, hisz ők választják meg, parlamenti erejüknél fogva. Göncz Árpád abszolúte SZDSZ-es volt, még ha azonnal ki is lépett, attól még a szíve csücskében ott maradtak az övéi. De ez nem baj! Mert nem hallottál tőle soha az SZDSZ buksiját simogató, a következő választás kimenetelére célozgató, politikai változást sürgető újévi beszédet. Sólyom László hatalmasat hibázott, amikor mégis elfogadta a „titkos szavazás” eredményeként a megválasztását. Emelt fővel kiléphetett volna a buliból, megleckéztetve ezzel a fiúkat. Örökös, tiszteletbeli elnök lehetett volna. De így? Sólyomnak még a megkérdőjelezhető alkotmányosságú (a titkos szavazás elvének nyílt meg nem felelés!) megválasztása után is volt esélye, hogy a bizalmat megszerezze. Értékesebb lett volna így a pályafutása.

öreg innovátor: Sólyom megválasztása volt az első előjele a koalíciós szakadásnak. Az SZDSZ-nek nem volt jó Szili, ezért miatta kaptuk az elnök urat. Köszönjük, SZDSZ! Nézzük szimmetrikusan: a Fidesz – abszolút többsége birtokában – biztosan nem választ elkötelezetten baloldali köztársasági elnököt, aki majd rendszeresen lenézőleg rendreutasítja, nem titkoltan alsóbbrendűnek, és nem a nemzet részének tekinti, ráadásul nagy nyilvánosság előtt tüntetően nem fog kezet jobboldali kitüntetettekkel. Ez olyan abszurd lenne, hogy azt kell hinnem, az ellenkezője (tehát a mai valóság) is abszurd.

magyar nemzett: Azt köszönheti Sólyomnak az ország, hogy a politika is kezdi belátni: vannak olyan szakmai jellegű pozíciók (országgyűlési biztosok, főügyész stb.), amelyekben a szakmai alkalmasság az első, nem az, hogy ki melyik politikai táborhoz érzi közelinek az illetőt. Áttörés a gondolkodásban, ami még nem lett teljesen lejátszva. Kell még hozzá néhány év.

Don Orr: Az utolsó pozíciója az Alkotmánybíróság elnöksége volt, de államfőként azt is lenullázta. Alkalmatlan ember.

magyar nemzett: Ha a munkásságát esetleg véleményesen ítélik is meg (Fidesz-bérenc, MSZP-ellenes stb.), mindenképpen tény: ő nem valamelyik parlamenti pártban (vagy bármilyen pártban) viselt tagságáról mondott le az államfői poszt kedvéért. Legkevésbé sem vagyok a Fidesz irányában elfogult, de úgy látom, valóban független módon, és nem pártosan tevékenykedett. Tény, hogy elsősorban a kormánypártokkal konfrontálódott. De a Fidesznek is odacsördített (kivonulások, kordonbontás stb.).

provance: Erről a csördítésről lemaradtam, pedig úgy figyeltem...

laszlo01: Sólyom László már a megválasztásakor bizonyította, hogy nem azonos mércével mérő jogász. Természetes, hogy neki is vannak, lehetnek emberi gyengéi, de ezt ne az ország legmagasabb közjogi méltóságaként prolongálja. Mint a honvédség főparancsnoka, megvédte a bazsarózsát az előretörő honvédseregektől! Mellesleg éppen az őt megválasztó párt egyezett meg a NATO-val a radar építéséről, és adta ki az első elvi engedélyeket. A romániai, szlovákiai „látogatásaival” pedig lejáratta az elnöki tekintélyt, sőt, az egész országot. Most próbál helyezkedni, hogy újraválasszák. Remélem, nem sikerül neki.

öreg42: Előttem lejáratta magát azzal, hogy a becsületére kényes jogászként, az Alkotmánybíróság megteremtőjeként elfogadta a „vakondos” megválasztását. Amit „bazsarózsa”, gárda, ’56-os ünnepség, komáromi malőr és egyéb ügyekben tett, nem méltó gerinces emberhez.
Az, hogy rossz törvényeket visszaküldött, a javára írható. Ettől azonban a „köztisztelet” nem áll helyre.

DONJ: Ha valaki a konfliktusok gerjesztője, előjogainak maximális kiélvezője, miközben hol gyáván (’56-os ünnepség), hol provokatívan (radar, szlovákiai látogatás) a nemzet helyzetét nehezíti, azt elég nehéz pozitívan szemlélni. Ha igazi jogtudós lenne, akkor egyforma mércével mérne, és ezt a többség honorálná.