Hetilap kereső

Mester Ákos írása

Ők azt mondták, hogy mi politikai drogdílerek vagyunk, mi pedig jól odavágtunk nekik, hogy díler, aki mondja – mi ebben a kifogásolnivaló? Gyors visszaszólásunk éppen azt mutatja, hogy milyen kiváló debattőrök vannak köztünk, és élcelődéseink példátlanul találékonyak. Ugyan miért lenne ez óvodástempó?

És miért lenne gyermeteg ötlet, hogy Szanyi kapitány (!) a Facebookon arra buzdít: keressünk együtt gúnynevet az Orbán-kormányra! Ők ugye bankár- meg pancserkormánynak csúfoltak minket, hát mi majd közösségi társasjátékot hirdetünk a világhálón, hogy viccesen lealázhassuk őket, mint ahogyan ők is tették velünk.

A politikai marketing kábításaiba beleszédült szocik spekulációit próbálom érzékeltetni itt, és velük együtt magam is spekulálok: jó úton járnak-e, vagy csak üres patronokat lődöznek a semmibe? Ugyanis eredetileg úgy volt, hogy nem hasonlítani akarnak ellenfeleikre, hanem különbözni tőlük, de hát kampány van, és úgy tűnik fel: a nagy ötletrohamok idején a józan ész szünetel, a belátóképesség pedig a nullához közelít.

Meglehet, én tévedek, én látom rosszul, megpróbálom hát a másik nézőpontból is: hátha abból az aspektusból más következtetésre juthatok.

Ugyan már miért ne nyomhatna fejébe fekete kalapot, húzhatna kezére fehér cérnakesztyűt Mesterházy Attila, és miért ne helyeskedhetne Michael Jacksonként egy vidéki kampányszínpadon? Végtére is itt az idő, a politikai showtime, ilyenkor mindenki azt művel magával és presztízsével, amit akar, ráadásul nem öncélúan teszi, hanem a pártjáért.

No, igen! Meg talán azért, mert túl komolyan vette a kommunikációs szakértők sulykolását, hogy az élményszerű vizualitás része a politikai látványtechnikának, és a jókedvű politikust szereti a nép. Amiben van igazság, de félő, hogy a nagy vizualizálásban eltűnik az eredeti szándék, és marad csupán a vízió.

Tovább.

Ugyan már miért ne lenne szenzációs ötlet, hogy Terry Black transzvesztita előadóművész a szocik jelöltje legyen egy önkormányzati listán? Hát nem meglepő és mulatságos?

De igen. Az ilyen szellemi rövidzárlattal előállított sziporkázások úgy ragyognak föl a politikai revüben, hogy automatikusan hoznak az MSZP-ről szóló másodperceket a híradókban, és a derék Terryt a bulvárlapok is imádni fogják. Ám nyilvánvaló, hogy nem ő fogja bevinni a szocikat a tutiba, és kérdés: igazuk van-e azoknak, akik azt gondolják, hogy bármely celeb bármely csapatnak díszére válik? Mert ha igen, akkor az ötlet mindenképpen kreatív.

Hát persze. Legalább annyira, mint mondjuk Horváth Csaba ötlete volt a budapestiek ingyenes tömegközlekedéséről. Azért a sziporkáért sem volt nagyon lelkes a balliberálisnak nevezett sajtó, most meg azért morog a sok szerkesztő, mert „érdekes” levelet kapott az MSZP-frakció új kommunikációs igazgatójától. Déri Balázs szó szerint ezt írta: „Arról tájékoztatnálak Téged, hogy az MSZP nevében nyilatkozó politikusokat mostantól a sajtóosztályunk koordinálja a média felé. Tisztelettel kérlek Téged, hogy bármilyen kérdésed vagy kérésed van a frakció és a párt felé – interjúk, riportok, reakciók stb. –, úgy az MSZP-frakció kommunikációs központját, sajtóosztályát keresd, és ne direktben a képviselőket, elnökségi és párttagokat.”

Mi ebben a furcsa? – kérdezik értetlenül a kommunikációt irányító fortélyszakemberek, akik tudják, hogy a „közelálló” sajtóval ügyesen kell bánni, mondhatni nyájas szigorúsággal. „Szeretjük a kritikus újságírókat, de a kampányban kuss van!” – mondta egy magánbeszélgetésben egyikük, de én nem tettem úgy, mintha meg sem hallottam volna, igaz, reagálásom szó szerint nem is idézhető.

Ám ez csak mellékszál. Ott tartunk, hogy mi a furcsa az MSZP-frakció kommunikációs igazgatójának levelében. Szerintem semmi. Sőt! Gyönyörű, hogy a fiatalember anyanyelvi szinten őrizte meg, illetve vette át azt a mozgalmi zsargont, amelyet ma már senki nem beszél. Ráadásul nemcsak az „akcentus” hibátlan, hanem a metódus is. Pompásan emlékeztet a nyolcvanas évek puha direktíváira meg arra az időszakra, amikor már ilyen barátilag tegeződve üzengetett a szerkesztőségeknek az egykori agitprop.

Félreértések elkerülése végett: ez a jegyzet nem fölhorgadás. Csak gyors fölszisszenés abban a pillanatnyi csendben, amíg a kampánystáb új patronokkal újratölt, és a show folytatódik.

Mostanában a szocialista politikusok olyan szónoki pulpituson szerepelnek, amelyen az a felirat látható: „MSZP. Tetszik.” Csak jelezni szeretném: MSZP, ez nem tetszik.