Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Tehát így ér véget. Mármint az SZDSZ története.

A pártvezetés és a hívek számára is nagy megrázkódtatást jelentő EP-választás kudarca után persze sokak előtt nyilvánvalóvá lett, hogy az SZDSZ-nek mint befolyással bíró politikai pártnak valószínűleg leáldozott, és a 2010-es választásokon nem jut majd be a parlamentbe.

Az agónia ugyan jóval előbb kezdődött, viszont az EP-voksolás volt az első olyan alkalom, amikor a szavazatok számában is megmutatkozott, hogy az SZDSZ elveszítette az emberek bizalmát. Pontosabban nem bírja már annyi ember szimpátiáját, amennyi az 5 százalékos küszöb fölé segítené. El is indult egy heveny bomlási folyamat a pártban, minek következtében – némi verbális adok-kapok kíséretében – a vezetőség teljesen kicserélődött, a formációt sok éven keresztül megjelenítő arcok pedig majdnem mind elhagyták az SZDSZ-t.

Ennek a „megújult” pártnak viszont van egy régi frakciója a parlamentben, így aztán a két szervezet viszonyánál még egy nagyon elmérgesedett anyós-meny reláció is konstruktívabbnak mondható. Ráadásul a pártot odahagyó emblematikus figurák időről időre lebegtetni kezdték, hogy létrehoznak valamiféle egyesületet, klubot – nyilvánvalóan a későbbi párttá alakulás reményében.

Ezek a fejlemények valójában mind mind azt az érzetet erősítették, hogy az egykori SZDSZ a totális dezorganizáció és megsemmisülés felé halad.

És most formálisan is véget ér majd az SZDSZ története – legalábbis ha hinni lehet a legújabb híreknek. Hiszen ha létrejön az MDF-fel kötendő választási szövetség, akkor az SZDSZ önálló pártként nem indul a választásokon, még a nevét sem használhatja, listát nem állít, csak az MDF-fel közös jelölteket. Ami egyúttal az SZDSZ-nek mint önálló politikai szervezetnek a halálát jelentené, hiszen saját jogon kivívott parlamenti jelenlét nélkül csak amolyan politikai parazitaként létezhet egy párt, ahogyan például a KDNP élősködik a Fideszen.

Jóindulattal persze értelmezhetjük úgy ezt a szövetségkötést, hogy ha az MDF-fel összekapaszkodva bejutnának a parlamentbe, akkor azért még mindig volnának emberek, akik képviselnének valamit, amit SZDSZ-es értékrendnek hívnak, akármi is legyen az az adott pillanatban. Még ma is kitartó párthívektől ugyanakkor hallottam a fordulatot akként magyarázni, hogy a „megújulást” hirdető vezetők a párt önállóságát adják cserébe azért, hogy ők személy szerint felkapaszkodhassanak az MDF szekerére.

Persze bizonyos szempontból oly mindegy, hiszen ha ez az „összeolvadás” hozna is átmeneti sikert, önálló pártként az SZDSZ akkor is megszűnik. A társulási kísérlet nélkül viszont eleve halálra van ítélve.

Az MDF logikáját amúgy értem, hiszen abban reménykednek, hogy ezzel a közösködéssel kilőnek egy riválist és – főként a fővárosban – ugyanakkor megszerezhetik szavazóként a szabad demokraták még megmaradt híveit.

Már ha.

A tökéletesen – egyesek szerint a felismerhetetlenségig – átalakult mai, Bokros Lajos nevével fémjelzett Demokrata Fórum elvben vonzhatná a liberális szavazókat, hiszen Bokros programja összepasszítható a szabadelvű értékrenddel. Csak hát a volt szabad demokrata szimpatizánsokat nem a Bokros Lajos Párt, hanem a Magyar Demokrata Fórum nevű szervezet próbálná csábítgatni, amiről pedig nem lehet pontosan tudni, hogy ma micsoda. Ez az a párt, amelyik – bár egyre kevesebbet és szégyenlősebben hivatkozik rá – őrzi az antalli örökséget? Vagy netán a lakitelki szellemiséget? Mert ezeknél mi sem áll távolabb a jelenlegi listavezető eszmeiségétől és programjától.

De ha teljesen átalakult is az MDF, azért önnön történetét nem tagadhatja le (bár erre minden politikai párt kísérletet tesz). Márpedig ennek a történetnek az egyik legvaskosabb szála éppen az MDF és az SZDSZ nevű formációk olykor zsigeri gyűlöletből fakadó permanens ellenségeskedéseként írható le. Ezt a húsz évet kicsit is öntudatos liberális szavazó nem tudja elfelejteni. Annál is kevésbé mert az alapvető „fórumos” meg „szadeszes” értékrendbeli különbségek, elvi ellentétek – ha tompultak is az idők során – nem váltak semmivé.

Azt hiszem, ha egyáltalán, akkor ezt az MDF-SZDSZ politikai szövetséget húsz évvel ezelőtt kellett volna megkötni. Csak hát akkor ez elképzelhetetlen volt, noha lett volna értelme. Ma ugyan elképzelhető, de alig van értelme.