2013. május 22. szerda - Júlia, Rita. Holnapi névnap: Dezső
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
További cikkeink
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
hass: Kédben , nem egy Alexander the Great reinkarnációját... 23:28

TÁRSALGÓ 2013 május

nofene: Halihó öregharcos! Szerintem máris sínen vagyunk. Ugyanis a... 23:24

Viccek

Cave: Nem kell sajnálni! Boldogok a lelki szegények, mert övék a... 22:35

Orbán a király !

Cave: Én Életempárjának elvesztését a cigire való... 22:33

Nesze nektek kormányprogram

Cave: Hja kérem, drága dolog a művészet! Igazán nem értelek... 22:15

Hát milyen országban élünk?

Cave: De szép is lenne, ha csak annyiféle, és olyan mértékű adó... 22:10

A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......

Rózsa Misi: Tisztelt Polgármester Úr/ Kerületi Pártelnök Úr / Parlamenti... 20:52

LIBERÁLISOK

Qkory: Kulka János nyílt levele Kerényinek "Magyar... 20:50

ATV az "Őfelsége ellenzéke" szerepében

Csülök: 20:47

Kedves Feri !

Cave: A "családért" mindent . Jó... 20:41

Mutyi

OLVASÓINK ÍRTÁK
További cikkeink
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
További cikkeink
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Válassza ki, melyik év lapjaira kíváncsi:
Vagy írja be a keresendő szót, amelyre keresni szeretne:
Csütörtök, 2012. július 5. 18:09
Mészáros Tamás írása

A „közgépesített” holdudvar a kézben tartója a hatalomnak

Szemünk előtt az igazság

  • Tetszik:
Orbán és köre azért hagyja elszabadulni a nemzetgazdasági miniszter dermesztően mulatságos kommunikációját, hogy míg a nyilvánosság legalábbis még hívő részének figyelmét leköti ez a valóságtól végkép elrugaszkodott mesebeszéd meg persze a lebegtetett IMF-hitelmegállapodás szappanoperája, azalatt a közvagyon politikailag irányított áramlása kevésbé legyen feltűnő.
„Ötven-százezer ember érdeke ma Magyarországon, hogy ez a kormány úgy működjön, ahogy.” Ezt Bárdos-Féltoronyi Miklós, a Brüsszelben élő nemzetközi hírű közgazdász, geopolitológus, a Louvaini Katolikus Egyetem nyugalmazott professzora, számos rangos intézmény vendégtanára mintegy mellékesen mondja a Népszabadságnak adott múlt heti interjújában. Nem fejti ki bővebben, milyen társadalmi csoportra utal, azt sem, hogy nézete szerint miként is működik ez a kormány – mindez nem témája a beszélgetésnek, de nyilvánvaló, hogy a professzor, aki többek között a kelet-közép-európai térség gazdaságával is foglalkozik, nem fogalmaz meg szakmailag megalapozatlan véleményt. Mármost, tömör kijelentő mondata jó néhány logikus kérdést inspirál. Mindenekelőtt: hogyan minősíthető az a politika, amely egy tízmilliós népesség hozzávetőleg mindössze egy százalékának a javát szolgálja? És vajon milyen eszközökkel működteti a rezsimet? Meddig képes elfogadtatni a társadalom széles rétegeivel, hogy polgárainak csupán egy törpe kisebbségét preferálja az állam?

Bárdos-Féltoronyi szerint különbséget kell tenni Orbán Viktor rendszere és beszéde között; noha ő a „próféta”, ám meghatározott érdekcsoportok állnak mögötte. Mint tudjuk, személyes tapasztalatai alapján ugyanezt állítja Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár, amikor arról beszél, hogy Fidesz-közeli nagybirtokosok kezébe kerülnek a haszonbérletre pályáztatott földek. A posztjáról lelkiismereti okokból lemondott Ángyán tanár úr a múlt héten éppen lapunkban fejtegette szinte valószerűtlen naivitással: ha elbeszélgethetne a miniszterelnökkel, megpróbálná meggyőzni, „rossz az irány, nem az oligarchákkal, hanem az emberekkel kell szövetséget kötnünk”.

Nem tudhatjuk, lesz-e még alkalma Ángyán Józsefnek valaha is találkozni Orbánnal, akivel még a kormányalakítás idején „őszinte, emberi beszélgetést” folytatott az agrárpolitika követendő alapelveiről. De hát mit is felelhetne a kormányfő az exállamtitkár argumentált szemrehányásaira? Az Ángyán által megszerzett adatokat, kivizsgált tényeket eddig senki nem tudta érdemben cáfolni, és mint ő is mondja: „Az igazság az emberek szeme előtt van.” Igen, azoknak a „zembereknek” a szeme előtt, akikre az orbáni retorika folyvást úgy hivatkozik, mint valamennyi kormányzati törekvés kedvezményezettjeire – miközben a gyakorlat fényében egyre világosabb, hogy a „közgépesített” gazdasági holdudvar már nemcsak kizárólagos haszonélvezője, hanem kézben tartója is a politikai hatalomnak.

Csak ez tehette lehetővé a kormány gazdasági praxisát – vagy helyesebb definícióval: azt a káoszt –, amely a matolcsyzmus cégére alatt kialakult. Orbán és köre azért hagyja elszabadulni a nemzetgazdasági miniszter dermesztően mulatságos kommunikációját, hogy míg a nyilvánosság legalábbis még hívő részének figyelmét leköti ez a valóságtól végkép elrugaszkodott mesebeszéd meg persze a lebegtetett IMF-hitelmegállapodás szappanoperája, azalatt a közvagyon politikailag irányított áramlása kevésbé legyen feltűnő. A kaotikus viszonyok, vagyis a napról napra improvizált, egymásnak szüntelenül ellentmondó koncepciók, a piac számára kiszámíthatatlan, ötletszerű intézkedések között annál célratörőbben lavíroznak az úgynevezett nemzeti burzsoázia kiválasztottai. S mivel a cégek jórészt a fogyasztókra és az ügyfelekre hárítják a bankszférára és a szolgáltató multikra kivetett „unortodox” sarcokat, azok legkevésbé a köznépet tehermentesítik. Ez a pénz arra kell, hogy részben a kurzus nagyvállalkozó támogatói, részint az egykulcsos adó által „feltőkésített” felső középosztály jól járjon. És a lyukat, amit Orbánék ezzel a társadalompolitikával a költségvetésen ütnek, legyen mivel betömni.

A louvaini professzor becslése tehát némi korrekcióra szorul: azért százezernél valamivel biztosan nagyobb azoknak a száma, akiknek közvetlen, vagyis anyagi érdekükben áll a rendszer fenntartása. A döntő többség azonban kétségtelenül kárvallottja a jobboldali úzusnak, és ez ma már olyannyira nyilvánvaló, hogy a Fidesz kényszerűen elszánta magát némi hangulatjavításra. Frakciója, nagy dobpergéssel kísérve, háromszázmilliárdos gazdaságélénkítő, illetve növekedésserkentő csomagot alkudott ki a gazdasági tárcával, és Orbán a legutóbbi brüsszeli csúcson mindjárt el is büszkélkedett vele, hogy Magyarország nem vár a ki tudja, mikor megvalósuló uniós plánumokra, hanem már megint megelőzi Európát. Az a csekélység nem zavarta, hogy a hamarjában előkapott tervezetnek nincs a jövő évi büdzsé tervezetében meggyőző fedezete, miáltal a piac máris olyan lazításnak tekinti, amely tovább rontja a befektetési esélyeket. Nem utolsósorban pedig kockára teszi a valutaalappal nemsokára talán mégiscsak megkezdődő, amúgy sem könnyű tárgyalások sikerét – az IMF ugyanis aligha fogadja majd el az olyan trükköket, amilyen például a Nemzeti Bankra kiterjesztett tranzakciós adó. Ez ugyanis virtuális pénz, hiszen a kormánynak a következő évben szabályszerűen vissza kell pótolnia.

Két év elteltével az alapjaiban torz politika svindlijei végképp kimerültek.
Korábbi cikkeink a rovatban Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Vissza a lap tetejére

Kapcsolódó cikkek

Facebook hozzászólások

Hozzászólások
Összesen: 14 db

Legyen Ön a következő, ossza meg velünk véleményét!

A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!

Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!

Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!

Nemetorszagi_magyar
2012-07-10 22:18:28   #14

Sem közgazdasz nem vagyok, sem politikus. De itt elek ugy 45 eve es minden nap olvasok mindent, ami politika es gazdasag.
Nem idezek senkit, de a mai gyakorlat az ugy van Nemethonban, hogy a kormany, legalabbis a bankvalsag ota, fut az esemenyek utan, csak reagal de nem tudja az iranyt maga szabni.
Megis, egeszen ugy, hogy a penzpiac urallja az orszagot, az sem igaz ugy. Egy ilyen demokratikus allamban, mint ez, nagyon sokaig tart, amig egy törveny megszületik.
A törvenyhozast most nem reszleteznem, mondjuk, mire itt megszületik egy törveny, az addigra konzensz alapokon nyugszik. Itt nem uralkodik senki.
Matol targyalja az Alkotmanyi Birosag Angela Merkel javaslatat, nehanyszazmilliard Eurot egy uj negybetüs 'Euromentös' ernyö szamara rendelkezesre bocsjtani, valamint a nemet finanzpolitikat nagyreszben Brüsszel hatasköre ala helyezni. Utobbit inkabb nem kommentalnam.
Szinte biztos vagyok benne, hogy az Alkotmanyi Birosag elutasitja a kormany javaslatat, mint ahogy egyszer es mindenkorra megtiltott barminemü 'bankmentest' adopenzekböl, ugy mint 5 evvel ezelött ez megtörtent.
Ami Beszakadt megjegyzeset, az adossagokat illeti, ez igy van, de ez mindig is igy volt.
Normalis orszagok is idegen penzböl finansziroznak dolgokat, itt az a lenyeg, mennyibe kerül ez a penz.
Nemetorszag ma rövidlejaratu kölcsönt 0, hosszulejaratut 1,1 szazalekkal kap. Ha ezt a penzt tehat okosan befekteti, beruhaz, hatalmas nyeremenyt tud kihozni ebböl. Ennek semmi köze a spanyol vagy olasz eladosodashoz.

beszakadt
2012-07-09 18:24:57   #13

Kedves Hajcihö!

Korábbi hsz-id elismerést váltottak ki sokunkból. A vitatott kérdésben sajnos nincs
igazad. Németországnak nyolcszáz (800) év kellene adósságállományának nullázásához!!
Az a naivitás, aki azt gondolja, hogy egy akár hibátlanúl müködö demokrácia ezt meg
tudja oldani konfliktusok nélkül. Ez még akkor is így van ha ismereteim felületesek.

Üdv:b.

Hajcihő
2012-07-09 12:15:49   #12

Kanyamadar!

Éppen abban a Németországban, amelyet ellenpéldaként hoztál fel!
A demokrácia intézményrendszere az, amelyik szabályozókkal avatkozik be a tőke mozgásába, és ez még akkor is igaz, ha akár rossz eredménnyel is teszi.
A demokrácia lényege ugyanis nem a tökéletesség, hanem az, hogy folyamatosan képes a hibáit kijavítani (vagy más, új hibákra cserélni).

Jelzem, a közgazdásztársadalom felhívásában van ráció, ahogy a demokratikus politikai elképzelésekben is.
Nos ezt a kettőt kell - amennyire csak lehet - harmonizálni.

Szakmabeliként tudjuk (ugye?), hogy ez sziszifuszi feladat, és olyan még sosem volt, hogy tökéletes eredményre vezessen.

Egyébiránt pedig az - valószínűleg - egy történelmi szükségszerűség, hogy Európa államai determináltak a politikai unió létrehozására, még akkor is, ha ez semmivel sem lesz egyszerűbb és fájdalommentesebb feladat, mint az USA esetében volt.

Ugyan - mi emberek - képesek vagyunk tanulni a hibáinkból, de csak azért, hogy újabbakat követhessünk el.

Szóval aki idealisztikus állapotokat vizionál, az - finoman fogalmazva is - naiv.

Én mindenesetre még csak meg sem kísérelek hasonlót.
Ami az én alapvetésem, az pusztán annyi, hogy azt a politikai, államvezetési struktúrát támogatom, amely alkalmas a hibái meghaladására, és a folyamatos, lassú, változtatásra, az eredményesség, élhetőség, kompromisszumos, ámde állandó célként fenntartott működtetésére.

Hajcihő
2012-07-07 21:30:21   #11

Kedves beszakadt!

Kicsit felületesek az ismereteid a tőke tulajdonságairól, és a demokráciához fűződő viszonyáról.

Mindenesetre a tőkétől ne várj erkölcsöt, mert olyanja nincs neki, nem feladata.
A társadalom és a tőke viszonyát a demokráciának kell szabályoznia.
A miértre itt a válasz, a hsz-em utolsó mondatában:

"Nekünk meg fel kell ezt ismernünk, és - még akaratuk ellenére is - össze kell fognunk a demokratikus erőket, hogy helyreálljon a normalitás, ahol nem a tőke felügyeli a demokráciát, hanem a demokrácia a tőkét."

Üdv: Hajcihő

beszakadt
2012-07-07 06:57:15   #10

Kedves Hajcihö #11

Az elemzés logikus, akár igaz is lehet az utólsó mondatig.
A papírpénz és a kamatos-kamat szisztéma bevezetése óta a világ puskaporos hordón ül.
Fokozatosan és gyorsan ellenörzése alá vette a pénzpiac az országok gazdaságait és
kitermelte az érdekeikhez a számukra megfelelö politikai vezetést is. Nem ismerek olyan
stabil demokráciát, ahol ne a kapitál lenne a mindenható. Befolyásos ' politikusok '
tüntek el a porondról, akik megpróbáltak berzenkedni ez ellen. Egyetlen kivezetö út, mint
eddig minden alkalommal megtörtént:
1963-ban létrehozott szakértöi csoport azt vizsgálta, mi történne, ha kitörne a béke.
Arra a megállapításra jutottak, hogy a háború szükségszerü és elkerülhetetlen.
A nagy kérdés tehát az, miképpen lehetne ezt kibekkelni valahogy. Most értünk a
12 elötti öthöz az idöhúzásban.

Üdv:b.

Hajcihő
2012-07-06 17:38:12   #9

A hatalom valódi urai ma, azok a vállalkozói körök, akik nélkül a politikai elit nem tudná kivenni a maga szeletét a nagy tortából.
Ezek a vállalkozói körök ugyan belemarnak egymásba, de sohasem halálosan.
Még most sem, amikor iszonyú brutalitással osztják újra a piacot.
Vagyunk egy páran, akik tudjuk, hogy mi az oka.
A kapitalista tőkefelosztás még mindig nem történt meg, a vagyonok és a vagyonokhoz köthető üzleti hatalom még mindig esetleges, a vállalkozói réteg kényszerű szimbiózisban van az állammal, még nem polgár a szó bourgeois értelmében.
Citoyen értelemben ne is beszéljünk róla.
Még nem jutott el odáig a nagyvállalkozó, hogy fel merje vállalni a nyílt versenyt a piacon.
Még gyenge.
A hatalom meg kiszolgálja, ahogy ő is a hatalmat.
Nem képesek meglenni egymás nélkül, és mert a politika rosszul csinálja, mivel nem képes és nem is akarja kitermelni a citoyent, aki alkalmas az ő erkölcsi és anyagi támogatására, hát eladja a társadalom dolgozó rétegét a bourgeois-á válni szándékozó, de inkább az önkényuralomban érdekelt réteg olcsó rabszolgájának, és a pártpénztárnokokon, és egyéb trükkös csatornákon keresztül felveszi érte a fejpénzt.

Az egymás szorításában vergődő vállalkozó és politikus pedig nem találja a kiutat, pedig menekülnének egymástól.
A pártok képtelenek a szükséges támogatási forrásokat a társadalomtól megkapni, a vállalkozóknak pedig túl sokba kerül ez a támogatás, mert - az önmagában kigazdálkodható összegeken felül - azok elviselhetetlenül magas - és csak a társadalomra terhelhető - költségei okán, a piacuk egyre jobban beszűkül, és sem innovációra, sem profitbővítésre nem jut elegendő eszköz. Beragadnak a provinciális világukba, aminek okán újabb és újabb állami támogatásra szorulnak, amelynek az árát pedig a politika kéri meg, és alappal; ha nem kellően szilárd és átláthatatlan a hatalmuk, nem képesek megadni a támogatást.
Ördögi kör ez, amely azoknak se jó, akik részt vesznek benne. (No nem a sajnálat mondatja ezt velem, ez pusztán maga a valóság.)
Képtelenek kitörni belőle mindaddig, amíg a társadalom meg nem elégeli a nemzet vagyonainak az eredeti tőkefelhalmozás legprimitívebb korszakaira hajazó - egyben bukásra ítélt - elvesztegetését, a harácsolásnak ezt az elképesztően önsorsrontó változatát.
A megelégelés egyébiránt be fog következni, mert már a közelébe jutottunk annak, amikor a tűrés határát - akár akaratuk ellenére is - átlépik.
Ma már lehetnek halvány reményeink.
A társadalmunk balról és jobbról már megkapta azokat a pofonokat, amelyek kikényszeríthetik a demokratikus intézményrendszerek újragondolását és a gazdaság, a kapitalizmus feletti ellenőrzés tartós, hathatós kikényszerítését.
Az ironikus az, hogy ezek a hatalomhoz kötődött vállalkozók is - még akkor is, ha nem is tudnak róla - vágyják, óhajtják ezt a változást, mert eljutottak a falig, ahonnan már képtelenség tovább működtetni a társadalom kiszipolyozását feltételező, támogatásokra alapuló gazdagodásukat.
Nem azért érzik a kényszerét a változtatásnak, mert nem lenne jó a megszokott mutyikon belül, az ismert és bejáratott pályákon tovább játszani a játékot! Nem. Azért, mert itt az út vége.
Ők fogják kikényszeríteni a változást.
A Fidesz-oligarchiának még van - talán - 22 hónapja (mert már legfeljebb csak annyi), hogy átrendezze a maga javára a játékteret, de már tudja, hogy a játéktér nem növekszik tovább.
Ezért aztán el fogja fogadni, mi több - nagy valószínűséggel - kezdeményezni fogja, hogy onnantól kezdve azok a játékszabályok lépjenek be, mint Európa boldogabbik felében.
Onnantól kezdve el fog kezdődni a piac bővítése. A vásárlóerő növelése.
Ez a "kisember" életminőségének a javulását fogja hozni.
Az a politikai erő fog ebben a folyamatban nyerni, aki éppen akkor a kormány kerekét meg tudja fogni.
A Fidesz nem véletlenül vágott most bele a járulékcsökkentő terveibe.
Csak éppen elkésett vele.
A vállalkozói kör "baráti" része túl sokat követelt tőle túl gyorsan, azért, mert megnyerte nekik a választásokat.
Most pedig el fogja ejteni, mert már finanszírozhatatlanná vált ezáltal a Fidesz minden ígérete.
Az az új politikai erő fog kellő bizalmat kapni, amelyik a Fideszt váltja.
A gondjuk csak ott van, hogy ez az erő ne legyen méginkább jobboldali, és ott, hogy ne legyen túl erős a demokratikus oldalon sem.
Ne legyen az, mert, ha erős, akkor az ő érdekérvényesítésüket gyengíti.
Nem véletlen, hogy jobbról már csak a "tisztesség szintjén" adnak támogatást, egyrészt mert a közvetlen kör túlereje se az érdekük, másrészt, mert vesztes csapatot a tőke nem szponzorál, viszont a demokratikus erőkre sem csatlakoznak rá, mert számukra gyenge kormányzat a jó kormányzat.
Igen, ez az a mocskos játék, ami folyik.
Nekünk meg fel kell ezt ismernünk, és - még akaratuk ellenére is - össze kell fognunk a demokratikus erőket, hogy helyreálljon a normalitás, ahol nem a tőke felügyeli a demokráciát, hanem a demokrácia a tőkét.

valakiaki
2012-07-06 08:59:25   #8

orbán mindössze egy bűnszövetkezet sajtósa. A honi szellemi szegénylegények beetetésével fedezi a hátországot. Sajnos ezekből sok van itt, primitív emberből akit lehet etetni. Ebben orbán verhetetlen, de csak piáros, nem több.

mapolg
2012-07-06 08:12:56   #7

A képlet egyszerű. Orbán Viktornak szüksége van az állami támogatással gyorsan gazdagodó fideszes oligarchákra a hatalma megtartása érdekében, azoknak pedig szükségük van Orbán Viktorra, aki képes nagyon sok embert átverni, és ezzel fenntartani a jelenlegi állapotokat.

anzsuhaz
2012-07-06 08:08:59   #6

Tegnap a nyalingradi sumák Tv a 18 orai általában baromi érdek feszitö hiradója tudatta az arra érdemesekel határon beül de föleg kivül, hogy milyen baromi jó dolog az ha valaki magyar állam papirt vesz az összes nyugati befektetö tolong söt öli a másikat hogy csak egy ici picit jegyezhessen ebböl. Azt szeretném tudni ,hogy ezekböl a kurva jo papirokból menyi van mondjuk Dr Matocsi birtokában hányat jegyzrtt egy bizonyos Dr Orbán Viktor DrKövér és a csokos cinkos Dr Simicska?

valakiaki
2012-07-06 06:51:26   #5

Ha orbánt valaki belefolytotta volna az anyjába annak idején, akkor a magyar, mára egy sokkal sikeresebb, egységesebb és boldogabb nemzet lenne.

Megfigyelő
2012-07-05 23:52:30   #4

A gengszterizmus magasiskolája: az orrunk előtt, röhögve lopják szét fideszék az állami vagyont - a MI vagyonunkat, mert az államot mi tartjuk fenn... Ezért aztán érdemes volt megválasztani őket, ugye, fülkeforradalmárok?! Rajtatok is röhögnek!

szov
2012-07-05 21:20:23   #3

Még 241 nap, és Simor András mandátuma lejártával kilép az MNB főkapuján. Még 241 nap, és odaáll a hátsóbejárathoz a felcsúti kamion az arany-, forint- és devizatartalékért.

Axl
2012-07-05 20:17:03   #2

Egyetlen ponton vitatkoznék az általam igen nagyra becsült szerzővel.
"Két év elteltével az alapjaiban torz politika svindlijei végképp kimerültek."
Azt gondolom, hogy tarsolyukban megannyi svindli, átverés, népbutítás stb. rejtőzik. A közelgő választásokkal leszünk ezeknek tanúi.

Bástya elvtárs
2012-07-05 18:38:42   #1

Remélem azok a kérdések amik B.F. Miklós fejében megfogalmazódtak, Orbán agyában is egyre erősebben fognak cirkulálni...

1

 

XXIV. évfolyam 27. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
További cikkeink
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
A 168 Óra kommunikációs partnere a
BLOG-BLOKK
További blogok
A HETILAP CIKKEI
További cikkeink
ORSZÁGOLDALAK HÍREI
Oroszország

Az úgy nevezett IV. György diadém hátulról
Nagy-Britannia
Nagy-Britannia
Ausztria
Németország
Franciaország
Oroszország
Svédország
Lengyelország
Országoldalak

Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!