Hetilap kereső

Bölcs István írása

1848 márciusában tetszettünk forradalmat csinálni. Igaz, akkor is csak békéset, esernyőset, vértelent. Pofon se csattant. Március 18-án Pozsonyban bezárt a rendi országgyűlés, megnyílt az alkotmányozó nemzetgyűlés. Fordultunk egy nagyot. Európával együtt. Amely mindig begyűrűzik. (Előbb-utóbb.)

Április 7-én lett felelős kormányunk. (Batthyány, Kossuth, Deák, Széchenyi, Eötvös, Szemere, Klauzál: micsoda névsor, micsoda miniszterek! Csupa út, utca, tér.) Felszabadítottuk a jobbágyokat, eltöröltük a tizedet, az ősiség törvényét, a származás és vallás szerinti megkülönböztetést, kiterjesztettük a választójogot, kikiáltottuk a sajtószabadságot. Népképviseleti parlamentet csináltunk. Rendszert váltottunk.

1848 végére világos lett a birodalomban, hogy együgyű Ferdinánd nem alkalmas uralkodói szerepre. Jött s helyére ült az ifjú Ferenc József. Csakhogy törvénytelenül. Minket senki meg nem kérdezett. Mi hozzá nem járultunk. Meg nem koronáztuk. Ferenc Józsefet tehát semmibe vettük. Királyunknak csak a megkoronázott Ferdinándot ismertük el, aki lemondott, tehát „akadályoztatva van az uralkodásban”. De Ferenc Józsefhez mi közünk lenne?

Ezt az alkotmányos tudathasadást rendezi majd egy határozott elutasító mozdulattal a detronizáció. A korona leesik az állami jelvényekről, éljen a rendszerváltó Kossuth-címer!

A változás legitimációja persze korábbi. Még az 1848. április 11-i törvényekből fakad. Ennek a napnak a glóriája tovább él, sőt konzervatívabb korokban el is nyomja majd a március 15-eit, ugyanis 1898 és 1927 között a rendszerváltást ehhez a piros betűs naphoz, a törvényaláíráshoz kötötték. Éppen bizonyos Kossuth Ferenc képviselő javaslatára.

Mindenesetre 1849 áprilisában megfosztottuk trónjuktól a Habsburgokat, Kossuthból kormányzó-elnököt csináltunk. És vívtuk aktuális csatáinkat akkor is. Például: a katolikus püspöki kar többsége politikai szereplőként lépett pástra, és a császári hadsereg támogatására szólította fel híveit. (Hiszen eltöröltük a papi tizedet is!) A kormány hazaárulási pert indított az esztergomi érsek ellen. Az orosz intervenció hírére ugyanez az elvszerűen működő kormány egynapos böjtöt rendelt el. (Hátha segít...) A minisztertanács pedig felajánlotta a Szent Koronát a cári család valamely ambiciózus tagjának az üres fejére. (Nekünk akkoriban ekkorka csodafegyverre tellett.) Elesett Petőfi, jött Világos, Arad, jött a hidegvérű megtorlás.

A represszív visszarendeződés során a váradi püspököt most éppen Haynau akarta felakasztatni, s kegyelemből kapott őfőtisztelendősége végül húszévi várfogságot. Deo gratias.

Kossuth elmenekül, de viddini levelében – visszaszólva – a harc folytatására biztatja az ország népét. Onnan... Ezzel szemben Pest város inkább díszpolgárává választja Haynaut, Jellasicsot és Paszkievics orosz herceget. Így történt? Így.

A bukást követően Magyarországon kivételes állapot van öt évig. A király külön kormányozza Erdélyt, a Bánátot, a Bácskát, Horvátországot és Szlavóniát, ily módon elkülönítve a nemzetiségi területeket. Ezzel szinte mintát ad, elébe is megy a trianoni térképészek majdani drasztikusabb határhúzásának.

A volt kormányzó ezenközben megjárja Amerikát, ahol Kossuth-dollárokat bocsát ki, remélve, 10-20 milliót is kaphat értük, s abból fedezi a harc folytatását. A hitelleveleket beváltja majd a magyar köztársaság. Csakhogy ilyen állam éppen nincs. Ezért némely amerikai bankárok szélhámosságot kiáltanak. Pedig Kossuth biztosítékul lekötötte „az ország közállományát”, tán még a Parlamentet is, ha lett volna ilyen szép tornyos, tán még a koronát is, ha nem lett volna elásva Orsovánál, s emiatt Ferenc Jóska feje meg tar.

Klapka is és még sokan mások emigrációban. Például a távollétében halálra ítélt, utóbb, a kiegyezés után magyar miniszterelnökké avanzsált Andrássy (akit a párizsi szalonokban a hölgyek csak „a szép akasztottként” emlegettek). Vagy a másik „szegény száműzött”, a „szószegés miatt” öngyilkosságba kényszerített Teleki László, a maga később kiteljesedő tragédiájával. (Az ugyancsak politikai okból, ugyancsak „szószegés miatt” revolvert ragadó Teleki Pálnak őse.) És Széchenyi is megöli magát a tébolydában. (Ne higgyenek a mozisoknak!)

Dolgoznak a besúgók, a fizetett titkos ügynökök, mint például Asbóth Lajos, a megzsarolt ’48-as honvédtábornok. (Csak 1918-ban derült ki róla, amikor a bécsi titkos levéltárat megnyitották. Egyébként Hentaller Lajos publicista szerint az 1850-es években Pest lakosságának egynegyede a titkosrendőrség szolgálatában állt! Mások egy 13 ezres ügynöklistáról tudtak. Nincs új a nap alatt.)

1867-ben aztán meglesz a kiegyezés, megint váltunk egy rendszernyit, Ferenc József fejére az előkerült korona kerül, elkezdődik a Gründerzeit, a modern Magyarország alapozása.

A 19. századi rendszerváltások után Andrássy személyében akasztott emberből lett miniszterelnök. A 20. században ez többször is fordítva történt...