Hetilap kereső

Mátyás Győző írása

Nem lehet ezt visszafogottabban mondani: csodának voltunk tanúi. D. Ervin sajtótájékoztatóján egy – úgyszólván a transzcendenciával parolázó – jelenség születését figyelhettük meg. Amikor nevezett illető páratlanul lucidus elmével megfogalmazott szavait megosztotta az egybegyűltekkel, új korszak kezdődött a magyar politika történetben.

Már a jelek is magukért beszéltek. Hiszen a sajtótájékoztatón prelegáló D Ervin körül hirtelen fényszikrák gyúltak, aranygömbök kezdtek hullámzani a levegőben, fénycsóvák vibráltak és elektromos kisülések sisteregtek, sőt apró szupernovák cikáztak ide-oda a légtérben. Azonnal láthatta mindenki, hogy a magyar politikában újabb csoda bekövetkeztének lehettünk tanúi, íme eljött közénk a jövőbe látó orákulum. Az ő tekintete áthatol időn, téren s a falakon, nincs az a titok, ami az ő delejes látnoki pillantása előtt fel ne tárulna.

Hiszen még van vagy nyolc-kilenc hónap hátra a választásokig, ám D. Ervin már most tudja, hogy „az MSZP minden idők legdurvább, legaljasabb kampányára készül”.

Hasznos dolog is egy ilyen jóstehetséggel megáldott illető, mert mi van, ha az MSZP-ben véletlenül úgy döntenek, hogy kínosan betartják a szabályokat, ügyelnek a fair-play szellemére, hát ezen a terepen megmérkőzni tényleg szinte megoldhatatlan feladat volna a Fidesz számára.

Úgyhogy tényleg nagyon jó, ha valaki jövőbelátó megmondja a politikai tutit. És ráadásul tévedhetetlenül rávilágít arra is, hogy a „komcsik” csak azért nevezték ki, majd vonták vissza a titkosszolgálat éléről ifjú emberüket, hogy begyűjtse az adatokat a fideszesekről, és aztán a kampányban majd orvul jól felhasználják ezeket. Nem túl eredeti, de sajnos kihagyhatatlan poén: ezek szerint D. Ervin pontosan tudja, hogy lehetett róluk terhelő adatokat gyűjteni bőviben.

Ezzel együtt hangsúlyoznám, szerintem is nagyon rosszul veszi ki magát a szocik hirtelen megvilágosodása, hogy most okvetlenül egy a titkosszolgálatok élén öt hónapot eltöltött illetőt kell aktivizálniuk a kampányizmozásban. Ráadásul éppen a jelöltek felkészítésében jeleskedne olyan valaki, aki közéleti pályáját illetően maga is zöldfülű. Mindenesetre az általa edzendő csapat nem ígérkezik egy politikai Barcelonának.

Amúgy viszont én D. Ervin helyében kicsit moderáltabb – értsd: kevésbé arcátlan – lennék az effajta vádak hangoztatásában, mert eddig a pártpolitika és a titkosszolgálat zűrös koegzisztenciájára leginkább a Fidesz éra kínált példákat.

Emlékszünk még a honi politikai abszurd ezredvégi gyöngyszemére, ami ha nem lett volna siralmas, még röhögni is lehetett volna rajta? Igazi kelet-európai groteszk, ahogy egy délceg titkosszolga hősi önmerény során felgyújtja az ő Trabantját! (Amúgy, ha jól emlékszem, ezzel a grandiózus akcióval valamiféle, a politikai ellenfélhez kötődő csapatra akarták ráverni a balhét.) És kinek jelentette a mesés terv végrehajtását a szuperügynök? Hát bizony az akkori miniszter, Kövér doktor kabinetfőnökének.

Amúgy a „polg. erők” egész regnálása azzal kezdődött, hogy a honi közélet legnagyobb blöffjét előadva jól belerángatták a szolgálatokat a napi politikába. Azt állítva, hogy a „komancsok” titkos eszközökkel, meg törvénytelenül, meg nyilván a sátáni erőkkel szövetkezve megkukkolták a Deutsch Tamás nagymamája pedikűrösének az unokasógorát.

Szóval ki is manipulál itt a szolgálatokkal? Miközben fideszpolgárék már akkor is vonzódtak a kormányzati segédlettel létrehozott „vállalkozói alapon” működő alternatív cégekhez, lásd Defend. Amely „közeli” csapattal – a fedhetetlen együttműködés mintapéldájaként – a kazettavásárlási ügyben egész jól elboltolt a titokminiszter.

És úgy tűnik ez a vonzalmuk az alternatív efbíáj iránt állandósult, lásd még meghitt kapcsolatukat a „közeli”, mindenféle regényes megbízatásokban utazó UD Zrt-vel. A sajtótájékoztatón most nagy átéléssel törvénytelenségekről mantrázó D. Ervin például éppen e cég vezetőivel diskurált arról, hogy miképpen lehetne információkat szerezni a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatalának főigazgatójáról. Nyilván a maximális törvénytisztelet jegyében.

Talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom: annak a politikai osztálynak a tagjait, amelyik így belerángatja a titkosszolgálatokat a napi politikába – valóban megfigyelés alá kellene helyezni. Értelemszerűen nem politikai természetű megfigyelésre gondolok.