Tölgyessy amnéziája

Mindig bámulattal adózom azon „objektív elemzőknek”, akik évekig ültek valamely párt színeiben a parlament padsoraiban. Azoknak különösen, akik két, homlokegyenesen különböző párt (először az SZDSZ, majd a Fidesz) képviseletében tették mindezt, igaz, két egymás utáni ciklusban. Ettől még persze lehetnek okos emberek, de elfogulatlannak legkevésbé sem nevezném őket.

Tölgyessy Péter mostanában az ügyeletes megmondóember. Nem is állítanám, hogy okfejtéseiben nincs némi ráció. Csakhogy az igazság mindig a részletekben rejlik, és ami „az igazság minden részletének kifejtését” illeti (copyright Gyurcsány Ferenc), hát ez Tölgyessynek nem igazán erőssége.

Az MSZP válságát elemezve a 168 Órában például azt mondja, hogy a Fidesz visszatérésétől való rettegés irányította döntések 2002-től jókora károkat okoztak a magyar gazdaságnak. Azt azonban lazán elfelejti, hogy az úgynevezett költekezés már a Fidesz-érában elkezdődött. Beindították a Széchelyi Plusz névre keresztelt gazdaságélénkítési programot, ennek ellenére a gazdasági növekedés 3,5 százalékra csökkent a ciklus eleji 4,2 százalékhoz képest.

Akkor indult az igencsak gáláns lakástámogatási program, amely azóta is évente több száz milliárdos kiadást jelent az államháztartásnak. Ugyancsak több száz milliárddal konszolidálták a Postabankot, viszont alig építettek autópályát, Torgyán József hathatós közreműködésével pedig (még inkább) szétverték a mezőgazdaságot.

Leállították a metróépítkezést, felbontottak már megkötött szerződéseket, amivel hihetetlen anyagi és erkölcsi károkat okoztak a magyar gazdaságnak. Igaz, Járai Zsigmond hathatós közreműködésével ügyesen zsonglőrködtek a költségvetési számokkal: a hiányt egyszerűen áttestálták a Magyar Fejlesztési Bankra. A „zseniálisan” alultervezett infláció miatt többletbevételekre tettek szert, aztán a választási kampány során elosztogatták őket. (Ezt azért még Tölgyessy Péter is elismerte.)

Mindezek után az „osztogatást” egyedül az MSZP nyakába varrni: egyszerűen emlékezetkiesés. Különös tekintettel arra, hogy a Fidesz már a Bokros-csomagra is hisztérikusan reagált mint népnyúzó intézkedésre, s most is minden erejével megakadályozott mindenfajta reformlépést. (Lásd: ostoba és populista népszavazás, amelyet ráadásul a rendszerváltáskor a Tölgyessy Péter által – is – megszövegezett magyar alkotmány tett lehetővé.)

Tölgyessy egyetlen szót sem veszteget az MSZP–SZDSZ-ciklus eredményeire (mert azért ilyenek is voltak): arra, hogy az ország gazdasági teljesítménye 2001-ben még csak 9 százalékkal haladta meg az 1998-as szintet, 2008-ban már 36 százalékkal, s hogy 2002 és 2008 között 25 százalékkal nőtt a GDP.

Nem említi például a 175 kilométernyi megépült autópályát, a két év alatt rekordsebességgel (csaknem 10-ről 3 százalék körülire) csökkentett költségvetési hiányt, a két új Duna-hidat, azt, hogy a második legmagasabb egy főre jutó pénzösszeget harcoltuk ki az EU-támogatások terén. Ja, és (lehet, hogy ez bűn?) csökkentettük a társadalmi különbségeket: a leggazdagabbak és a legszegényebbek közti differencia mértéke 2003-ban még 8,1 százalék volt, 2008-ban 6,8 százalékra esett vissza.

Valamelyest vissza-szorult a feketegazdaság is: az utóbbi két évben duplájára emelkedett az adót ténylegesen befizető vállalkozások száma. Az egészségügyi járulékok befizetése terén is óriási volt a változás, transzparensebb lett a kórházak, rendelőintézetek működése, ha például csak a várólisták nyilvánosságára gondolunk. Valamelyest javult a közbiztonság is, bár a Fidesz mindent megtett, hogy az ellenkezőjét bizonyítsa – például a demokráciák történetében páratlan „kordonbontással”, amikor is a törvényes magyar rendőrség által felállított kordonnak mentek neki fideszes parlamenti képviselők (!) feszítővasakkal, Orbán Viktorral az élen.

„A jobboldal az elmúlt húsz év történései után érthetően elégtételre vágyik” – mondja még Tölgyessy. Miért „érthetően”? És miféle elégtételre?

Hiszen éppen ez a legnagyobb baj: maga a két évtizedes háborúskodás, amelyhez hasonló egyetlen más civilizált európai országban nem volt.

Hogy ez miért alakult így? Érdeklődéssel olvasnám Tölgyessy elemzését a jobboldal „bűneiről” is. Azokat talán jobban ismeri, hiszen évekig a padsoraiban ült.

Ebben a rovatunkban hivatásos közírók gondolják tovább a 168 Órában megjelent valamely témát, kiegészítve vagy vitatva, helyeselve vagy elutasítva. Lapunk fenntartja a rövidítés és szerkesztés jogát, akár egyezik az itt megjelent vélemény a szerkesztőség álláspontjával, akár nem.