2012. május 26. szombat - Fülöp, Evelin. Holnapi névnap: Hella
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Nehéz idők
progresszív blog
2012. május 25. 15:40
Egy mondat az igazságról
hirado.hu
2012. május 24. 11:23
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
A miniszter a magyar cigányokról Erdélyben
2012. május 25. 21:05
Ilyen idő lesz a hétvégén
2012. május 25. 19:16
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
TILTAKOZÁSOK, DEMONSTRÁCIÓK
Skubi
-
2012.05.25 23:41
Hmmm....
hulot
-
2012.05.25 22:50
Szalai Annamária 9 évre
kykicz
-
2012.05.25 22:32
ORBÁN A MAGYARSÁG MEGOSZTÓJA
Qkory
-
2012.05.25 21:52
Létrejön-e az ellenzéki összefogás Orbánnal szemben?
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:45
magyarfoci
Rózsa Misi
-
2012.05.25 21:43
Társalgó, 2012. május
nonest
-
2012.05.25 21:40
ÚSZÁS
csi77a
-
2012.05.25 20:19
História
Csülök
-
2012.05.25 20:13
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
zoja
-
2012.05.25 19:50
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Kedd, 2010. szeptember 28. 10:32
Koltai Tamás
írása
Felébredünk-e?
Rohadt az államgépben valami
Ha most vasárnap lenne a választás, a Kétfarkú Kutya Pártra szavaznék. Minthogy nem most vasárnap lesz a választás, és nem lehet a Kétfarkú Kutya Pártra szavazni, jövő vasárnap nem tudom, kire fogok szavazni.
Valaha azokra szavaztam, akikkel egyetértettem. Amikor már nem voltak olyanok, akikkel egyetértettem, azokra szavaztam, akikkel valaha egyetértettem, erősítve őket azokkal szemben, akikkel soha nem értettem egyet. Most, amikor nincsenek olyanok, akikkel legalább valaha egyetértettem, akik vannak, azokkal viszont jobb híján sem értek egyet, nem tudom, elmegyek-e szavazni.
Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy nem lehet más a politika. Az egyetlen komoly párt a viccpárt. Ha a politikusok (rossz) viccet csinálnak az országból, csak azt a pártot lehet pártolni, amelyik viccet csinál a politikából. Az izlandi viccpárt hat hónappal megalakulása után a fővárosban megnyerte a helyhatósági választást. Magyarország nem Izland, már Németh László megmondta, hogy a mi népünktől idegen a humor. Pedig ami itt folyik, azt csak humorral lehet elviselni. Nekünk Mohács kell!
De nemcsak humorunk nincs, tartásunk sincs, nem fontos számunkra a szabadság, különben nem lehetne olyan médiatörvényt lenyomni a torkunkon, amelyet nemzetközi elemzők az 1999-es kazah médiatörvényhez hasonlítanak. Valaha vicc volt nálunk a jereváni rádió, jövőre kapaszkodhatunk, hogy megközelítsük az igazságszintjét. Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban a médiamunkások sztrájkkal tiltakoztak, amikor a kormány a sajtószabadságot fenyegette, leváltotta az autonóm gondolkodókat és véleményalkotókat, nálunk sunyin hallgatnak, és büszkén igazodnak. A köztévé eszközkészlete gyarapodott, tele van mikrofonállvánnyal.
Nemcsak Izland nem vagyunk, Lengyelország, Szlovákia és Olaszország sem vagyunk. Megtanultunk kussolni, szolgálni, 1950-ben ütemesen tapsolni, amit a béketáborban mindenhol kötelezővé tettek, de máshol legalább undorral félrelökték, mihelyt már nem volt kötelező, csak nálunk őrizték meg önként, dalolva, és nemcsak a színházban. Mint az egykori mozgalmi dalban, ma milliónyi szív dobogja a fülkeforradalom vezérének ritmusát, akár az 1956-os forradalmat leverő „munkás-paraszt forradalmi kormány” vezérének ritmusát a Hősök terén alig fél évvel „az októberi sajnálatos események” után.
Mi nem bukunk ki a törvénytelenül áthajszolt törvény- és alkotmánymódosításoktól, az agresszív és amatőr hajsza a csúcsteljesítményért erény és sikk „az új világrendben”, ezzel sántítottuk le és tettük alkalmatlanná a nemzetiszínűvé fölpántlikázott Overdose-t is. A tönkretett ló nem a lóbetegségek, hanem az idomárbetegségek táblázatát gazdagítja. A szerencsétlen Overdose már nem használható sikerpropagandára. A jogállam lesántítása – nálunk – igen.
Mi nem fogjuk a hasunkat a röhögéstől, amikor a fő-fő gazdasági potentát „konzervatív gazdaságpolitikai forradalomról” beszél (Népszabadság, szeptember 4.). Attól sem fogunk padlót, hogy ugyancsak szerinte 2030-ra meghaladjuk az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, igaz, már a szocializmusban is tudtuk, hogy mire eljő a kommunizmus, lefőzzük Amerikát. Mi eltűrjük, hogy kontár politikusok nyilatkozatai milliárdokat húznak ki a zsebünkből, és elhisszük, hogy a bankregulát a bankok fizetik meg, nem mi. Mi büszkén harcolunk a nemzetközi tőke ellen, hasznosítjuk az egykor az iskolában tanultakat a szivarozó, szelvényvagdosó, kövér kapitalistákról, és gúnyosan minősítjük a legnagyobb hitelminősítőt, amiért kilátásba helyezte, hogy a „bukott angyalok”, a befektetői szempontból „bóvli” országok közé sorolhat bennünket. Majd nem fogunk gúnyolódni, ha a hasunkon érezzük, hogy ez mit jelent.
Mert ez az egy számít nekünk. A hasunk.
Az nem számít, hogy Boross Péter, aki valamikor megelégedett azzal a könynyen értelmezhető javaslattal, hogy egészséges vidéki gyerekeket a televízióba, most kiadta a jelszót: „Minden hatalmat egyetlen embernek!” Az elnöki, az alkotmányozói, az ügyészi és a bírói hatalmat is. Ez bolsevikibb, mint a régi jelszó, a „minden hatalmat a szovjeteknek!” (magyarra fordítva: a tanácsoknak), mert azok legalább több emberből álltak, némi formális egyeztetésre volt szükség közöttük. Ma nincs. A mai szovjetek a legfelső szintekig önérzet nélküli, szervilis karrieristákból – egy nemrég bemutatott színházi előadás címét egy szótaggal redukálva: senkilényekből – vannak összeválogatva.
„A nép szava Isten szava” – mondta valaha bizonyos Táncsics Mihály. Ma is az, mondja a mai isten, ha háromszáz forintos vizitdíjról van szó. Ha az alkotmányról, erről a piszlicsáré dologról, akkor nem. Akkor az isten egymaga dönt. A nép pedig majd betartja az új alkotmányt, legföljebb lesz, aki nem tiszteli. Ebben a tekintetben van kiről példát venni. Persze, ha az ő alkotmányát nem tiszteljük, amelynek létrehozásában Kádár-káderek is közreműködnek, nemzetietlen bitangok leszünk.
Viszont biztosan nem lesznek azok, szám szerint igen sokan, akik rajonganak a porosz iskoláért, az I. Nemzeti Tanévnyitóért, a pedelluslelkű tanárok drilljéért, a buktatásért, az állami, szekularizált oktatásról való tömeges lemondásért, a vallási ideológiáért, az irányított gondolkodásért és a gondolatrendőrségért. Mi szeretünk békésen bégető nyáj lenni, engedelmesen, zokszó nélkül menni a többiek és főleg a vezérkos után. Szeretünk zavaros szövegeket kinyilatkoztatásnak tekinteni, és bekeretezve falra akasztani. Viszont nem szeretjük azokat, akik ezt nem szeretik, holmi szellemi teljesítményt, esetleg intellektuális színvonalat hiányolnak, és erről nyilvánosan morfondíroznak. „A magyar társadalomnak jól láthatóan elege van az okoskodó értelmiségiekből” – mondja Ablonczy Balázs történész, és ez mély igazság. A magyar társadalomnak mindenből elege van, ami önállóságot, függetlenséget és civil invenciót feltételez, illetve eredményez. Előre a kiműveletlen emberfők sokaságáért! Ne okoskodj, mert betörik a fejed!
A magyar társadalom a gondolkodás nélküli parancskiadást és a parancs gondolkodás nélküli teljesítését kedveli. De leginkább akkor elégedett, ha felügyelnek rá, ha rács mögött tudja a bizsutolvajokat, a kiskorú prostituáltakat, a városképet rontó hajléktalanokat, és azokat, akik tagadják a cigánybűnözést. Ha a világban sok rekesz, őrhely és dutyi van – ahogy Shakespeare Hamletjében mondják. Építenek is nekünk újakat.
A Hamlet egyik kisembere aggódva kérdezi, „mért e szoros, e pontos őrvigyázat”, és később megfelel rá: „Rohadt az államgépben valami.” De ő is csavar a gépben, a gép az ő segítségével működik, ő is felelős az állapotáért.
„Mindig és mindenütt maguk az állampolgárok... oltalmazták a szabadságot, és szerezték vissza, ha az már elveszett vala” – írta a fent említett Táncsics.
Az uniós elnökség pár hónap múlva ráirányítja a figyelmet Magyarországra. Felébredünk-e? Kezdünk-e valamit a nemzetközi figyelemmel, vagy alszunk tovább?
Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy nem lehet más a politika. Az egyetlen komoly párt a viccpárt. Ha a politikusok (rossz) viccet csinálnak az országból, csak azt a pártot lehet pártolni, amelyik viccet csinál a politikából. Az izlandi viccpárt hat hónappal megalakulása után a fővárosban megnyerte a helyhatósági választást. Magyarország nem Izland, már Németh László megmondta, hogy a mi népünktől idegen a humor. Pedig ami itt folyik, azt csak humorral lehet elviselni. Nekünk Mohács kell!
Kovalovszky Dániel felvétele
De nemcsak humorunk nincs, tartásunk sincs, nem fontos számunkra a szabadság, különben nem lehetne olyan médiatörvényt lenyomni a torkunkon, amelyet nemzetközi elemzők az 1999-es kazah médiatörvényhez hasonlítanak. Valaha vicc volt nálunk a jereváni rádió, jövőre kapaszkodhatunk, hogy megközelítsük az igazságszintjét. Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban a médiamunkások sztrájkkal tiltakoztak, amikor a kormány a sajtószabadságot fenyegette, leváltotta az autonóm gondolkodókat és véleményalkotókat, nálunk sunyin hallgatnak, és büszkén igazodnak. A köztévé eszközkészlete gyarapodott, tele van mikrofonállvánnyal.
Nemcsak Izland nem vagyunk, Lengyelország, Szlovákia és Olaszország sem vagyunk. Megtanultunk kussolni, szolgálni, 1950-ben ütemesen tapsolni, amit a béketáborban mindenhol kötelezővé tettek, de máshol legalább undorral félrelökték, mihelyt már nem volt kötelező, csak nálunk őrizték meg önként, dalolva, és nemcsak a színházban. Mint az egykori mozgalmi dalban, ma milliónyi szív dobogja a fülkeforradalom vezérének ritmusát, akár az 1956-os forradalmat leverő „munkás-paraszt forradalmi kormány” vezérének ritmusát a Hősök terén alig fél évvel „az októberi sajnálatos események” után.
Mi nem bukunk ki a törvénytelenül áthajszolt törvény- és alkotmánymódosításoktól, az agresszív és amatőr hajsza a csúcsteljesítményért erény és sikk „az új világrendben”, ezzel sántítottuk le és tettük alkalmatlanná a nemzetiszínűvé fölpántlikázott Overdose-t is. A tönkretett ló nem a lóbetegségek, hanem az idomárbetegségek táblázatát gazdagítja. A szerencsétlen Overdose már nem használható sikerpropagandára. A jogállam lesántítása – nálunk – igen.
Mi nem fogjuk a hasunkat a röhögéstől, amikor a fő-fő gazdasági potentát „konzervatív gazdaságpolitikai forradalomról” beszél (Népszabadság, szeptember 4.). Attól sem fogunk padlót, hogy ugyancsak szerinte 2030-ra meghaladjuk az Európai Unió átlagos fejlettségi szintjét, igaz, már a szocializmusban is tudtuk, hogy mire eljő a kommunizmus, lefőzzük Amerikát. Mi eltűrjük, hogy kontár politikusok nyilatkozatai milliárdokat húznak ki a zsebünkből, és elhisszük, hogy a bankregulát a bankok fizetik meg, nem mi. Mi büszkén harcolunk a nemzetközi tőke ellen, hasznosítjuk az egykor az iskolában tanultakat a szivarozó, szelvényvagdosó, kövér kapitalistákról, és gúnyosan minősítjük a legnagyobb hitelminősítőt, amiért kilátásba helyezte, hogy a „bukott angyalok”, a befektetői szempontból „bóvli” országok közé sorolhat bennünket. Majd nem fogunk gúnyolódni, ha a hasunkon érezzük, hogy ez mit jelent.
Mert ez az egy számít nekünk. A hasunk.
Az nem számít, hogy Boross Péter, aki valamikor megelégedett azzal a könynyen értelmezhető javaslattal, hogy egészséges vidéki gyerekeket a televízióba, most kiadta a jelszót: „Minden hatalmat egyetlen embernek!” Az elnöki, az alkotmányozói, az ügyészi és a bírói hatalmat is. Ez bolsevikibb, mint a régi jelszó, a „minden hatalmat a szovjeteknek!” (magyarra fordítva: a tanácsoknak), mert azok legalább több emberből álltak, némi formális egyeztetésre volt szükség közöttük. Ma nincs. A mai szovjetek a legfelső szintekig önérzet nélküli, szervilis karrieristákból – egy nemrég bemutatott színházi előadás címét egy szótaggal redukálva: senkilényekből – vannak összeválogatva.
„A nép szava Isten szava” – mondta valaha bizonyos Táncsics Mihály. Ma is az, mondja a mai isten, ha háromszáz forintos vizitdíjról van szó. Ha az alkotmányról, erről a piszlicsáré dologról, akkor nem. Akkor az isten egymaga dönt. A nép pedig majd betartja az új alkotmányt, legföljebb lesz, aki nem tiszteli. Ebben a tekintetben van kiről példát venni. Persze, ha az ő alkotmányát nem tiszteljük, amelynek létrehozásában Kádár-káderek is közreműködnek, nemzetietlen bitangok leszünk.
Viszont biztosan nem lesznek azok, szám szerint igen sokan, akik rajonganak a porosz iskoláért, az I. Nemzeti Tanévnyitóért, a pedelluslelkű tanárok drilljéért, a buktatásért, az állami, szekularizált oktatásról való tömeges lemondásért, a vallási ideológiáért, az irányított gondolkodásért és a gondolatrendőrségért. Mi szeretünk békésen bégető nyáj lenni, engedelmesen, zokszó nélkül menni a többiek és főleg a vezérkos után. Szeretünk zavaros szövegeket kinyilatkoztatásnak tekinteni, és bekeretezve falra akasztani. Viszont nem szeretjük azokat, akik ezt nem szeretik, holmi szellemi teljesítményt, esetleg intellektuális színvonalat hiányolnak, és erről nyilvánosan morfondíroznak. „A magyar társadalomnak jól láthatóan elege van az okoskodó értelmiségiekből” – mondja Ablonczy Balázs történész, és ez mély igazság. A magyar társadalomnak mindenből elege van, ami önállóságot, függetlenséget és civil invenciót feltételez, illetve eredményez. Előre a kiműveletlen emberfők sokaságáért! Ne okoskodj, mert betörik a fejed!
A magyar társadalom a gondolkodás nélküli parancskiadást és a parancs gondolkodás nélküli teljesítését kedveli. De leginkább akkor elégedett, ha felügyelnek rá, ha rács mögött tudja a bizsutolvajokat, a kiskorú prostituáltakat, a városképet rontó hajléktalanokat, és azokat, akik tagadják a cigánybűnözést. Ha a világban sok rekesz, őrhely és dutyi van – ahogy Shakespeare Hamletjében mondják. Építenek is nekünk újakat.
A Hamlet egyik kisembere aggódva kérdezi, „mért e szoros, e pontos őrvigyázat”, és később megfelel rá: „Rohadt az államgépben valami.” De ő is csavar a gépben, a gép az ő segítségével működik, ő is felelős az állapotáért.
„Mindig és mindenütt maguk az állampolgárok... oltalmazták a szabadságot, és szerezték vissza, ha az már elveszett vala” – írta a fent említett Táncsics.
Az uniós elnökség pár hónap múlva ráirányítja a figyelmet Magyarországra. Felébredünk-e? Kezdünk-e valamit a nemzetközi figyelemmel, vagy alszunk tovább?
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 38. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
Hirdetés
BLOG-BLOKK
Fent és lent
Közterületesek a 99-esen!
Egyenlítő
A kormány és a realitás
Banditapolitika
Halihó! Ellenzék! Na kapjuk össze magunkat villámgyorsan!
Véleményvezér
Az ember, akinek csak a zemberek számítanak
Bill of Rights - az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya
Nagy-Britannia
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 14 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Most így megint a nájt előtt. Olvssom little duck írását és, mint mindig, bizonytalan vagyok, vagy nem? Vas Albert vagy Wass Albert ahogy tetszik: http://www.youtube.com/watch?v=JMAonBxWo04
Gondolatok, amik fel-felderengőben egy gondolkodó emberben megfogannak, kihajtanak... vagy nem. Ebben talán nem játszik Fidesz, MSZP, MDF és egyéb... vagy , vagy nincs. Vajon komenista-é , aki gyerekének jobb jövőt akar, az-é, ha csak pártoskodás nélkül egyszerűen csak élni akar; nem pártoskodik, csak védené a maga kis semmijét, a kis házát, földecskéjét, jövőjét? Hogy értelmiség avagy nem... Ki mondja meg hol a határ az értelmiségi és a nem értelmiségi között? Ki mondja meg, kiből szól az igaz szó, és kiből a hazugság? Ki bűnös és ki nem az. Aki szavaz, de eleve kisebbségből, igazának tudatában, aki szavaz igazának tudatában a tobbségből...
Késő este, merre is van az igazság? Lehet, hogy már az is alszik...
Sincerely your
R.
Kedves Koltai Tamás! Egy ideje már nagyon ambivalens érzelmekkel viszonyulok az írásaihoz. Ennél a cikknél is ez történt. Önt a véleményformáló értelmiség közé soroltam, ezért komoly bosszúságot okozott azzal a lépésével - korábban írta -, hogy szavazás napján Bécsbe utazott. Most újból felveti, hogy nem biztos, hogy elmegy szavazni. A cikkben felveti a sunyi értelmiség társadalmat formáló szerepét. A társadalmi hasznosságot illetően nem látok lényegi különbséget aközött, aki alattomos, köpönyegforgató módon a hatalomhoz igazodva alkot véleményt és aközött aki a jelenlegi viszonyok között a nemszavazás mellett foglal állást és ezáltal másokat is elbizonytalanít.
Morvai Krisztina, a Jobbik és a Fidesz által támogatott hangadó nyilatkozta tavaly: "ezután mi fogunk diktálni értéket és értékrendet, önök pedig alkalmazkodnak hozzá"! A szememben a nemszavazók szintén ezt a tendenciát segítik elő.
jó éjt, Tori!
Szép álmokat!Álmodj játszadozó kétfarkú kutyákról, ahogy megkergetik Orbán basit...
Nos 1-igazság van.Nyelvtudása a Magyarinak?? gyenge,igaz azt is kinkeservesen anyanyelvét is alig ismerve.Minden tudás hasznos.perzse ehez megfelelően képezett/Fősuli-Egyetem/ végezett,nem futoszalag,Tanito-tanárok-Pedagogusok serege kell.Hja és tanulni,tudni vágyó diákokra lehetne még szűkség.
Kedves Regnicolae, nagyon eltávolodtunk a "valami bűzlik Dániában"-tól, de talán Hoffmann Rózsa megérdemelne egy saját fórumtémát. Hogy' miért gyanítom Hoffmannt őskomcsinak? Mert - jajj de sok lehet a kivétel - ki ment el Oroszt tanítani? Aki jó káder akart lenni. Mert pedagógusként a "szíjjat hasítok a hátadból" hozzáállással sem ment sokra: pedig de jól jönne, ha most sok Magyar beszélne Oroszul Ikarusz buszt, almát és Globusz konzervet árulni, sőt akár olvasna Tolsztojt is, dehát a plágerista („A víz szalad, a kő marad” = „Apa trece, pietrele rămân.”) Wass Albertet olvastatná a keresztényi szeretetet sugalló buktatás árnyékában.
Mi lesz itt a Waldorf iskolákkal - a Hoffmann kommiszár alatt???
Na már késő van és kell menni aludni. Jó éjt kedves Regnicolae...
Középiskolai tanár barátaim mesélik, hogy a hozzájuk elsősként érkezők egy része alig-alig tud olvasni. Amit elolvasnak, azt sem értik. Miért ? - mert felvették őket oda a fejkvóta miatt. Ami fontosabb az értékeknél. Az Orbán tanügyi jobbkezévé lett, korábbi pedagógus-szakszervezeti szakállas mondta egyszer: mi nem nevelünk, mi oktatunk. Hát ezért. Is.
Egyben itt a válaszom öreg 42-nek: de bizony üresebb fejűek, sőt (hogy idézzek egy nálam felkészültebbet) roncstársadalom lettünk - tőlük, velük, általuk.
Végezetül idézném egy brit főiskola szellemiségét adó gondolatot: "Fontosabb a becsület, mint a siker."
Kedves Tori!
Téves következtetésre jutottál. Nem az angolt utálom - habár nem állíthatom, hogy kifejezetten rajonganék érte -, hanem azokat a majmokat, akiket az amerikai mintára működő média amerikai mintájú üresfejű hólyaggá tett."az Olvasáskultúránk az ezredfordulón c. reprezentatív vizsgálat: míg 15 esztendő alatt a 15 évesnél fiatalabbak körében a könyvet egyáltalán nem olvasók aránya 36 százalékról 51-re nőtt, addig a rendszeresen olvasóké 19-ről 12 százalékra fogyott." (forrás: HVG) Az nem moszkovita megjegyzés. Tény. Ahogy a felnőtt népesség 25-30 %-osra becsült funkcionális analfabetizmusa is az. Ehhez Hoffmann Rózsinak köze nincsen.
Gondolom, abban egyetértünk, hogy az angol nyelvismeret nem tanít meg gondolkodni, ezért sem dicséret, sem marasztalás nem jár érte.
Azért azt jó volna tudni, mit értesz komcsi alatt. Egy orosz nyelet tanító tanár meg nem különb és nem is rosszabb az angolt tanító kollégájánál. Legalábbis szerintem...
Kedves Regnicolae, látom az angolutáló,nyilvánvalóan komcsi orosztanár Hoffmann Rózsa híve vagy - legközelebb rovásírással írj, hogy a magatokfajták is értsék, nem csak a fránya ángliusul tudók.....
"Rohadt az államgépben valami".. Az államgép rohadt, teljesen, és javíthatatlanul. Volt ugye a rendszer váltás (egyesek így nevezik), ami gyakorlatilag a cégtábla átmeszelése volt. Elkezdtünk alkalmazni egy (számunkra idegen, ismeretlen) rendszert, szisztémát. Európában több jól működő példa van, ezek szolgálhattak volna alapul, kiindulási pontként, példaként (ahogy tetszik), de nem, nem egy jól működő modellt vett alapul az akkori rendszerváltó értelmiség, hanem egy igen-igen speciális, sehol nem létező, nem működő sajátos magyar utat jelöltek ki. (ne firtassam miért, ne legyek gonosz..) Ez a sajátos magyar interpretáció nem életképes, hosszabb távon egészen biztosan nem, az elmúlt 20 év bizonyítja. Zsákutca, nem vezet sehova. A teljesen feleslegesen cipelt, görgetett, életképtelen súlyokat le kell dobni, el kell felejteni, akárhogy visítozik is a potyára eltartott, csak a túlélésre játszó "teher". Esély sincs arra, hogy aktív, a társadalom produktív résztvevői, netán adófizető állampolgárai legyenek. Hatalmas teher.. Ez lenne az első, amin változtatni kell, de sürgősen.
Magyar valóság 2010. Nem 1526. Mi változott? Az embereknek nem az értelmiségiekből van elege, hanem az okoskodásból. A nem-cselekvésből. Csak halkan jegyzem meg, ha az új generáció üres fejű karrierista ( amit nem hiszek ), ki nevelte őket annak?
Azok részére okulásul, akik akkor még nem éltek:
1948 és 1989 között egy párt szerezte meg a szavazatok 92-98%-át. A hatalomban pedig azt csinált, amit akart. Ezt hívták "egypárt rendszernek", ezt az időszakot komcsizzák le ma.
Jó volt? Volt akinak igen, volt akinek nem.
Ma van egy párt, amelyik a szavazók ötvenegynéhány százalékának szavazatával elnyerte a parlamenti mandátumok több, mint kétharmadát.
És azt csinál amit akar.
Akkor mi rendszerváltás? Ahogyan többen mondják "gengszterváltás"?
Nem az a baj, hogy más kerül hatalomra 4-8 év után. Hanem az, hogy 4-8 évenként visszafordítanak bennünket. Végeredmény: egy helyben maradunk ahelyett, hogy előre mennénk.
Az előttem szólókkal nem értek egyet abban, hogy az emberek üresebb fejűek ma, mint korábban. Ma nem jobbak és nem rosszabbak átlagosan, mint korábban. Én a problémát abban látom, hogy míg korábban az "állam" gondolkodott helyettünk, ma nekünk is megadatik. Sajnos azonban az a 2,7 millió ember (egy része)nem gondolkodott, hanem a reményre szavazott. Mert azt ígérték neki,indirekt módon azt a látszatot keltették, hogy majd ők, ők tudják, hogy hogyan lehet a kerítés kolbászból. És akiknek eddig nem jutott kolbász, hát hittek. Más részük pedig így véli a saját egzisztenciáját megalapozni.
Ez az eredménye egy elhibázott kormányzásnak egyik részről és az ország végletes megosztásának másik részről.
Nem tudom elítélni azokat, akik elmennek ebből az országból.
Egyetértve őszikével, lett (az idősebbekből) és felnőtt a fiatalokból egy primitív, képzetlen, beszűkült, unintelligens szegmens. A látszatnemzedék. Akiknek elég az eléjük lökött talmi, üres, hazug trend, show, ámítás, stb. Elég a dolgok látszata. Ettől lettek olyanok, mintha egy nemzedék lennének. Pedig csak üresfejű bábok. Termeszek, ahogy annak idején az Antall kormányból említette valamelyik főember. Azt gondolom: tényleg nem sokkal többek. Jó sokan lehetnek, mert belőlük 2,7 fő millió szavazatát ismerjük.
Néhányunknak még fontos, hogy mi van a dobozban. Az új idők üresfejű, pénzimádóinak inkább a lájfsztájl, a dizájn fontos és az, hogy mit mond az aktuláisan trendibe illeszkedő sztájliszt. Ezeket lájkolják. Minden más értelmetlen, érdektelen. Értékrend nincs, csak érdekrend természetesen. Nekik a tartalomtól fontosabb a csomagolás. Csak mutasson. Szép példa az ájfonért hajnaltól sorba álló kongófejű kétlábú állatsereglet. Ezekkel aztán bármit lehet megetetni. Még a teveszart is, ha jól van csomagolva.
--A Kétfarkúak tetszettek nekem is...
Alszunk tovább.
Fenött lett olyan nemzedék -akiket én reklám embereknek neveznék-
akik csak ego szempontok szerint élnek, cselekszenek..
ugy nyomulnak mint a reklámok, valós érték nélküli, idegesitö nyomulással...
tudat módositott leledzésben....
és ez a médiumok nagy-nagy hibája.IS.