2012. február 10. péntek - Elvira. Holnapi névnap: Bertold, Marietta
A videó lejátszáshoz Flash Player, és engedélyezett Javascript szükséges!
Nyereményjáték
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Zavarban
LMP-performansz a parlamentben
2012. február 9. 09:25
LEGÚJABBAK A 168ORA.HU-N
Nem fizet tovább az EU
2012. február 9. 21:45
LEGÚJABBAK A FÓRUMON
Önkormányzatok: gúzsba kötve
falusi
-
2012.02.10 05:50
A FIDESZ vizet prédikál, és bort iszik......
anula
-
2012.02.10 05:39
Klubrádió - Vége
falusi
-
2012.02.10 04:26
Éljen Schmitt Pál !
falusi
-
2012.02.10 04:23
A MALÉV megmentése
falusi
-
2012.02.10 04:18
MALÉV: The End?
anula
-
2012.02.10 04:07
Orbán a király !
Commander
-
2012.02.09 23:32
Hát milyen országban élünk?
Commander
-
2012.02.09 23:28
A Jobbik Európába
Csikar
-
2012.02.09 22:54
Hogy mik vannak...
Csülök
-
2012.02.09 21:35
168óra - A hetilap
Hetilap kereső
Péntek, 2010. március 5. 18:48
Mészáros Tamás
írása
Óvatos derűlátás?
Lombikpolitológia
Sokat tapasztalt politológus azt fejtegeti egy internetes interjúban, hogy amennyiben a Fidesz a mai felméréseknek megfelelő fölénnyel nyeri a választásokat, „húsz év után valaki először konszolidálhatja a társadalmat”. Aztán figyelemre méltó empátiával megjegyzi: „A baloldali és liberális értelmiség pedig majd visítani fog ettől, mert ez nem az ő értékrendjük szerint lesz.”
Hihetnénk, hogy ezek a mondatok egy jobboldali elemzőtől származnak. De nem; legalábbis a nyilatkozó értékrendje eleddig, vagyis az utóbbi évtizedekben minden jel szerint megegyezett az „övékkel”, mármint a balliberális gondolkodókéval. Hogy most hová sorolja magát, nem tudni, mindenesetre úgy tűnik, egyfajta divatos, mondhatni, felülemelkedő pragmatizmus vett erőt rajta, és ez azért igazán érdekes, mert ezzel újabban nincs egyedül az elemzői piacon. Elszánt álnaivak (és naivák) jelentek meg 
mostanában a médiában, és arról elaborálnak, hogy a jobboldal legnagyobb pártjának kétharmados győzelme áldás lehet a hazának, hiszen egy akadálytalan politikai akarat hathatós kormányzása végre megszünteti a káoszt és a rendetlenséget.
És ha valakinek, mondjuk egy riporternek, mégis támadnak kételyei a várható üdvözítés feltétlen társadalmi haszna iránt, akkor olyan megejtő választ kap, mint amilyet minap a Szólás szabadságában hallhattunk egy csupa optimizmust árasztó hölgytől. Azt javasolta az aggódóknak, kérdezzék meg Orbán Viktortól, milyen tervei vannak a magyar alkotmányos berendezkedéssel – és ő majd megmondja. Ettől kezdve két eshetőség van. Vagy olyan változtatásokról értesülünk, amelyek nem tetszenek nekünk, mert azok csorbítanák a demokratikus jogokat, vagy épp ellenkezőleg: az elnök úr megnyugtat, miszerint békén fogja hagyni az alaptörvényt. Az előbbi esetben még időben tudunk dönteni, szavazzunk-e a Fideszre, az utóbbi válaszverzió viszont azzal a jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy minden rendben lesz, bizakodva várhatjuk az új hatalmat. A politikai szakértő persze tudja, hogy a gyanakvó szavazóknak fontos az úgynevezett garanciális elem, ezért felhőtlen mosollyal hozzáteszi javaslatához, hogy amennyiben később úgy látnánk, Orbán nem tartotta magát a netán nekünk tetsző ígéretéhez, úgy számolnia kell vele, hogy elveszti a bizalmunkat.
Hát, akinek ennyi biztosíték nem elég, azt érje gáncs és megvetés. Mindenesetre azok a megrögzött balliberálisok, akik – hogy ismét az írásunk elején már idézett, sokat tapasztalt politológust citáljuk – „újkori baloldali hisztériát” keltenek, szóval a Fidesz leendő kétharmadáért kevésbé lelkesedők épp a Szólás szabadságának egy másik beszélgetésétől kaphattak friss impulzust a maguk jól fejlett szkepsziséhez. Ez a műsorblokk a Mit tervez a Fidesz? alcímet viselte, és Varga Mihály volt hivatva megfelelni a várakozásoknak, csakugyan feltárandó előttünk, mit tesz a pártja, ha kormányra kerül. Igaz, ez csupán alelnöki szintű tájékoztatásnak ígérkezett, de azért biztosan sok mindent megtudhattunk volna, feltéve, hogy Varga bármit is mondani akar. Ám a papírforma szerint mellébeszélt; a műsorvezető kitartó erőfeszítései ellenére egyetlen konkrétummal sem szolgált, miközben az általános népboldogító frázisokat ezúttal is felmondta rendben.
Megérthetjük persze azokat a nyilván soha el nem kötelezett, mindentől független és mérhetetlen szellemi szabadságot élvező elemzőket, akik a jóhiszeműség gesztusát akarják felmutatni, és megelőlegezik a jobboldal törekvéseinek egyrészt makulátlan demokratizmusát, másrészt olyannyira szükséges társadalmi hasznosságát. Csakhogy ehhez valamivel pontosabban kellene tudniuk, miről beszélnek. Egyelőre azonban legfeljebb egy biankó csekket szorongatnak a kezükben, s fogalmuk sincs róla, mit ír majd rá a Fidesz, ha oda jutunk.
Pontosabban: valami fogalmuk azért lehetne. Ugyanis nem lombikban szakértenek, hanem abban a politikai valóságban, amelyet nagymértékben meghatároz a jobboldal évtizedes viselkedésmódja és retorikája. És mindabból talán mégiscsak levonhatók bizonyos következtetések a jövőre nézve. Megejtő persze arról értekezni, hogy a baloldal az „Orbán-fóbia foglya”, ugyanakkor pedig „vérforralóan elnéző” a balliberális kormányzás kudarcai iránt. De az igazság az, hogy a baloldali értelmiség mindennapi mantrája az önostorozás meg a baloldali politika heveny bírálata – nem úgy, mint a másik oldalon, ahol soha egy pissz se hallatszik a Fideszre. Az Orbánnal szemben táplált fenntartások jó része – és ez nem valamiféle parttalan fóbia – pedig abból fakad, hogy politikai ellenfeleit az elmúlt évek során ismételten kitagadta a nemzetből. Erről legfeljebb rövid emlékezetű politológusok feledkeznek meg, csak azért, mert a kampányban a Fidesz vezére – úgymond – már középre húz. Hogyne húzna, ha egyszer a Jobbik előretörése keményen fenyegeti. Hiszen mára értelmét vesztette a szélsőjobbos radikalizmussal sokáig folytatott verbális vetélkedése, mert a cigányellenességre és a rasszizmusra a mainstream jobboldal már nem licitálhat. De nem is oly rég még éppen a Fidesz és médiája segített feltáplálni ezt az „extremitást” – és ha efelett a politikai elemzők némelyike most hajlamos szemet hunyni, nos, az valóban vérforraló.
Mindazonáltal ne tagadjuk meg magunktól az óvatos derűlátást; a politikát, szerencsére, nem politológusok csinálják. A szavazói józanságra legalább van valami halvány esély.
És ha valakinek, mondjuk egy riporternek, mégis támadnak kételyei a várható üdvözítés feltétlen társadalmi haszna iránt, akkor olyan megejtő választ kap, mint amilyet minap a Szólás szabadságában hallhattunk egy csupa optimizmust árasztó hölgytől. Azt javasolta az aggódóknak, kérdezzék meg Orbán Viktortól, milyen tervei vannak a magyar alkotmányos berendezkedéssel – és ő majd megmondja. Ettől kezdve két eshetőség van. Vagy olyan változtatásokról értesülünk, amelyek nem tetszenek nekünk, mert azok csorbítanák a demokratikus jogokat, vagy épp ellenkezőleg: az elnök úr megnyugtat, miszerint békén fogja hagyni az alaptörvényt. Az előbbi esetben még időben tudunk dönteni, szavazzunk-e a Fideszre, az utóbbi válaszverzió viszont azzal a jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy minden rendben lesz, bizakodva várhatjuk az új hatalmat. A politikai szakértő persze tudja, hogy a gyanakvó szavazóknak fontos az úgynevezett garanciális elem, ezért felhőtlen mosollyal hozzáteszi javaslatához, hogy amennyiben később úgy látnánk, Orbán nem tartotta magát a netán nekünk tetsző ígéretéhez, úgy számolnia kell vele, hogy elveszti a bizalmunkat.
Hát, akinek ennyi biztosíték nem elég, azt érje gáncs és megvetés. Mindenesetre azok a megrögzött balliberálisok, akik – hogy ismét az írásunk elején már idézett, sokat tapasztalt politológust citáljuk – „újkori baloldali hisztériát” keltenek, szóval a Fidesz leendő kétharmadáért kevésbé lelkesedők épp a Szólás szabadságának egy másik beszélgetésétől kaphattak friss impulzust a maguk jól fejlett szkepsziséhez. Ez a műsorblokk a Mit tervez a Fidesz? alcímet viselte, és Varga Mihály volt hivatva megfelelni a várakozásoknak, csakugyan feltárandó előttünk, mit tesz a pártja, ha kormányra kerül. Igaz, ez csupán alelnöki szintű tájékoztatásnak ígérkezett, de azért biztosan sok mindent megtudhattunk volna, feltéve, hogy Varga bármit is mondani akar. Ám a papírforma szerint mellébeszélt; a műsorvezető kitartó erőfeszítései ellenére egyetlen konkrétummal sem szolgált, miközben az általános népboldogító frázisokat ezúttal is felmondta rendben.
Megérthetjük persze azokat a nyilván soha el nem kötelezett, mindentől független és mérhetetlen szellemi szabadságot élvező elemzőket, akik a jóhiszeműség gesztusát akarják felmutatni, és megelőlegezik a jobboldal törekvéseinek egyrészt makulátlan demokratizmusát, másrészt olyannyira szükséges társadalmi hasznosságát. Csakhogy ehhez valamivel pontosabban kellene tudniuk, miről beszélnek. Egyelőre azonban legfeljebb egy biankó csekket szorongatnak a kezükben, s fogalmuk sincs róla, mit ír majd rá a Fidesz, ha oda jutunk.
Pontosabban: valami fogalmuk azért lehetne. Ugyanis nem lombikban szakértenek, hanem abban a politikai valóságban, amelyet nagymértékben meghatároz a jobboldal évtizedes viselkedésmódja és retorikája. És mindabból talán mégiscsak levonhatók bizonyos következtetések a jövőre nézve. Megejtő persze arról értekezni, hogy a baloldal az „Orbán-fóbia foglya”, ugyanakkor pedig „vérforralóan elnéző” a balliberális kormányzás kudarcai iránt. De az igazság az, hogy a baloldali értelmiség mindennapi mantrája az önostorozás meg a baloldali politika heveny bírálata – nem úgy, mint a másik oldalon, ahol soha egy pissz se hallatszik a Fideszre. Az Orbánnal szemben táplált fenntartások jó része – és ez nem valamiféle parttalan fóbia – pedig abból fakad, hogy politikai ellenfeleit az elmúlt évek során ismételten kitagadta a nemzetből. Erről legfeljebb rövid emlékezetű politológusok feledkeznek meg, csak azért, mert a kampányban a Fidesz vezére – úgymond – már középre húz. Hogyne húzna, ha egyszer a Jobbik előretörése keményen fenyegeti. Hiszen mára értelmét vesztette a szélsőjobbos radikalizmussal sokáig folytatott verbális vetélkedése, mert a cigányellenességre és a rasszizmusra a mainstream jobboldal már nem licitálhat. De nem is oly rég még éppen a Fidesz és médiája segített feltáplálni ezt az „extremitást” – és ha efelett a politikai elemzők némelyike most hajlamos szemet hunyni, nos, az valóban vérforraló.
Mindazonáltal ne tagadjuk meg magunktól az óvatos derűlátást; a politikát, szerencsére, nem politológusok csinálják. A szavazói józanságra legalább van valami halvány esély.
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
1/5
Olvasta már?
Kapcsolódó cikkek |
XXII. évfolyam 9. lapszám cikkei
Nézze meg az újság további cikkeit - válasszon az alábbi listából vagy kattintson a címlapra!
168 óra - A hetilap
Lapajánló
Előfizetés
168 óra rádió
A 168Óra a facebook-on
Hétfő, 2010. november 22. 10:34
BLOG-BLOKK
Törökgáborelemez
Lehet más a jobboldal? 2.
Örülünk, Vincent?
Te sötétben bujkáló gonzó, reszkess!
Véleményvezér
Eltőzsdézte: Lázár János csak nyerni szeret
Proszektúra
Citius, Altius, Fortius
Fotópályázat
Országoldalak
Ha kíváncsi, mi történik Európa más országaiban, milyen magyar vonatkozású események vannak, akkor nézzen körül az oldalakon!
Partnerek:
© 2008 - 168 óra online - minden jog fenntartva
HozzászólásokÖsszesen: 9 db
A hozzászólás csak regisztrált tagjaink számára elérhető, kérjük lépjen be vagy regisztáljon!
Elfelejtette jelszavát? Segítségért kattintson ide!
Kérjük, hozzászólásánál tartsa be az oldal szabályait. Erről és a moderálási elvekről itt olvashat részletesen!
Mindig is nagyra becsültem MT.írásait.
Most is egyetértek vele:ne legyünk naívak mert OV.semmit sem változott.
Célja a totális ,vagy legalább a Putyin-i méretü hatalomszerzés.
Ilyen a természete,így érezné elemében magát.
Ezért kell elmennünk választani,akár befogott orral is.
Kedves lescsi.
Ezzel azt akarod mondani, hogy a Fidesz meg a melymagyar Jobbik nem korrupt??? Ugye viccelsz? Szivesen beszelnek Veled errol nyaron is itt, csak felek ha a makulatlan es demokratikus Fidesz jut hatalomra, egyszeruen nem lesz ra modunk.:((( Betiltjak.
Öerg 42
„Remelem az orszag nem atmosott agyu fele eszbekap, es meg ha undorral is, de behuzza az X-et az MSZP-hez, mert diktatura azert megse legyen mar.”
Én is 42-es vagyok!
Ha csak egynegyede igaz, amiről a hírek szónak, akkor sem szavaznék az MSZP-re, ha kívüle más párt nem létezne a magyar politikai piacon.
Mert a korrupció rosszabb, mint a hatalom elvesztésének félelméből feltételezett, hamis érvekkel alátámasztott, hisztérikus félelemből kitalált diktatúra!!!!
Tisztelt"davidoff90"
Ritkán fordul velem elő, hogy nem teljesen osztom a véleményét. Most is csak egy nüánsznyi helyesbítésem lenne. Azt írja Babarczyról "Csakhogy ő egy mértékadó értelmiségi a baloldalon". Nem tudom, melyik kitételével kellene igazán vitába szállnom, a mértéktartóval, vagy a baloldalisággal. A hölgy ugyanis, szépen lassan araszolva ingázik hol ide, hol oda. Nekem most kicsit olyan Ö, mint Kéri az általam kedvelt politológus, akinél az Orbáni beszélgetés kiszivárogtatása óta, szakadt el valami. Ez a dolog persze nem égbekiáltó bűn, de ha ezekhez az új nézeteikhez még hamis tényeket is használnak (legutóbb a Bauerral folytatott reggeli vitában az AT V-n), az már nem etikus.
"Imremete is nagyon őszinte gondolatot ír le. Erről jutott eszembe Debreczeni "Arcmás " című könyvének befejező néhány mondata.
"a gimnáziumból és az egyetemről már nem távolíthatnak el, más állásom meg nincsen. Persze történhet velem bármi; újra megrágalmazhatnak, perbe foghatnak (már el is kezdték) érhet baleset.
Ír a halálról, majd így fejezi be:
....Valamit, amit megtehettünk volna-meg kellett volna tennünk-, de mégsem tettük meg.
Ezért kell nekünk éber emlékezetként szólni. (Debreczenit az UD Zrt. által indított perben 100.000Ft vagy 200 nap elzárásra ítélték, első fokon.)
A fidesz gátlástalan, lelkiismeretlen párt. Ezért szavaztuk le kétszer is.Ránkszabadította a bunkóságot, a gyűlölködést és a különféle hangzatos elnevezésű, meghülyített szélsőséges csoportokat. És most ez a párt is elégedetlenkedni kezd velük, mert veszélyben látja a vágyát az abszolut hatalomra. Megérdemli őket ez a nép, amely nem lát tovább a magas gázszámlánál.
Hát igen.A tapasztalatokat a viselkedésről és a kommunikációról nem lehet lenullázni.Különösen annak,aki átélt már egy-két hatalomváltást.Gondolom,sokfélék ezirányban is a tapasztalataink,s kit hogy ért,úgy ítél.Az értelmiség előttem-úgy ahogy van-leszerepelt.Ők voltak zömmel jó időben jó helyen,ők alkottak csatárláncot a tollasodáséert.Ők vívtak egymással kéehegyre menő harcokat,s mutattak példát a gyűlölködés mindennapjaiból.Tudom,ez így sommás és ezért igazságtalan,hiszen vannak még elismerésreméltó képviselői.De tapasztalataim szerint ők vannak kevesebben.Én is láttam Babarczy Esztert a Szólás szabadságában.Olyan naív,ártatlan lelket-aki azt hiszi hogy csak annyin múlik,hogy Orbánt meg kell kérdezni és készséggel válaszol-ritkán látni.Csakhogy ő egy mértékadó értelmiségi a baloldalon.Az ő téglája is ott van a mai zűrzavarban.
Egyebkent Meszaros Tamast egy nagyon ertelmes embernek tartom, es fokepp batornak a tobbi ujsagiroklubbeli kollegajaval egyutt. Uraim nem felnek, hogy ha a Fidesz 2/3-ot szerez, tonkreteszik Onoket egzisztencialisan? Ezt halal komolyan kerdezem! Szegyen, hogy ilyeneken kelljen gondolkoznom a rendszervaltas utan 20 evvel de ez az igazsag.
öreg42
Talalt sullyedt!:)
Egyebkent most mindenki a Fidesznek nyal mert feltik az egzisztenciajukat. Szerencsetlen politologusok is. Mert a villanyszamlat a Fidesz kormany alatt is fizetniuk kell, es a Magyar Tudomanyos Akademia kinevezeseinek kapcsan kaptunk izelitot a rank varo "demokraciabol". Ez ertheto valamilyen szinten. Remelem az orszag nem atmosott agyu fele eszbekap, es meg ha undorral is, de behuzza az X-et az MSZP-hez, mert diktatura azert megse legyen mar.
Hogyan lehet jellemezni a két nagy pártot? Házasságon belül az egyik a nemi erőszak, a másik az impotencia. Az ebből a jellemzésből leszűrhető előnyöket és hátrányokat mindenki a maga szempontjából értékelheti és értékeli is.
Végül is: az impotencia nem büntetőjogi kategória, az erőszak igen!
Pedig tényleg jó volna visszatérni ahhoz a kormányzási állapothoz, hogy a két "nagy" ne egymásét fogva betlizzen, mint az az elmúlt 20 évben történt.
De ahhoz ahhoz önként nem járulok hozzá szavazatommal, hogy ez a lehetőség az erőszakosnak adassék meg!